William Henry Harrison (1773. február 9. – 1841. április 4.) az amerikai hadsereg tisztje, politikus, az Amerikai Egyesült Államok 9.elnöke, az első, aki hivatali ideje alatt hunyt el. Harrison volt az utolsó elnök, aki a függetlenségi nyilatkozat aláírása előtt született, Ronald Reagan 1981-es beiktatásáig pedig ő volt a legidősebb hivatalba lépő elnök. Elnökségének 32. napján halt meg tüdőgyulladásban, így Harrison a legrövidebb ideig szolgált amerikai elnök a történelemben.A Hampden-Sydney kollégiumban tanult és 1792-ben mint zászlótartó a hadseregbe lépett. 1794-ben hadnagy, 1797-ben kapitány lett.

Harrison az Északnyugati Territórium (a Mississippi, az Ohio és a Nagy-tavak közti terület) kongresszusi delegáltja, az Indiana Territórium kormányzója és később Ohio képviselője és szenátora az Egyesült Államok kongresszusában. Mint e tartomány képviselője a kongresszusban keresztülvitte az állami birtokok kis részletekben való eladásáról szóló törvényt, miáltal a nyugatnak gyors felvirágzását hathatósan előmozdította. Mint Indiana kormányzója az indiánokkal kötött szerződések útján körülbelül 200 000 km² területet szerzett az államnak.

Hírnevet akkor szerzett, amikor amerikai csapatokat vezetett a Tippecanoe-i csatában az indiánok ellen.[1] A brit–amerikai háborúban tábornokként szolgált, a Thames folyó menti csatában sikerült stratégiailag fontos győzelmet aratnia.[2] 1811-ben mint az amerikai csapatok vezére az angolok ellen, nagy katonai tehetségről tett tanúbizonyságot. Az angol csapatokat több ízben megverte, több erődítést elfoglalt, de mivel a washingtoni kormány rendeleteivel nem igen törődött, a fővezérségtől megfosztották, mire ő 1814-ben a magánéletbe vonult vissza.

A háború után Harrison Ohióba költözött, ahonnan beválasztották az az Egyesült Államok képviselőházába, majd 1824-ben a Szenátusba. Nem töltötte ki a teljes ciklust, mivel 1828 májusában kinevezték diplomáciai küldöttnek Kolumbiába. Hazatérése után Ohióban élt farmján amíg 1836-ban nem jelölték az elnöki posztra, a választást azonban elvesztette. Ismét visszatért farmjára, ott élt egészen addig, míg 1840-ben a whig-párt az elnökválasztásnál győzelemre vitte. 1841. március 4-én foglalta el Harrison hivatalát, de egy hónappal később meghalt. Hirtelen halálát szokták a sóni átokhoz kötni, illetve azzal magyarázni.