2016. november 14., hétfő

Csád  [bevezető szerkesztése]

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csád Köztársaság
République du Tchad
جمهورية تشاد
(Dzsumhúrijjat Tsád)
Ködörösêse tî Sâde
Csád zászlaja
Csád zászlaja
Csád címere
Csád címere
Nemzeti mottó: Unité – Travail – Progrès
(Egység – Munka – Fejlődés)
Nemzeti himnusz: La Tchadienne
LocationChad.svg

FővárosaN’Djamena
é. sz. 15° 28′ 00″k. h. 19° 24′ 00″
Államformaköztársaság
Vezetők
ÁllamfőIdriss Déby
MiniszterelnökAlbert Pahimi Padacké
Hivatalos nyelvfranciaarab
Beszélt nyelvekszangó, afrikai törzsi nyelvek
függetlenség1960augusztus 11.

TagságENSZAfrikai UnióIMFFrankofóniaOIC
Népesség
Népszámlálás szerint12 825 314 fő (2013)[1]
Rangsorban71
Becsült13 211 000 fő (2014. július)
Rangsorban71
Népsűrűség8 fő/km²
GDP2011. évi (becsült)
Összes9,344 milliárd dollár
PPP: 19,543 milliárd dollár
Egy főre jutó891 dollár
PPP: 1865 dollár
HDI (2011) 0,328 (183) – alacsony
Földrajzi adatok
Terület1 284 000 km²
Rangsorban20
Víz1,9%%
IdőzónaWAT (UTC+1)
▼ kinyitEgyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.
Commons
Wikimédia Commons tartalmaz Csád Köztársaság témájú médiaállományokat.

térkép szerkesztése
Csád (franciául: Tchadarabul: تشاد, Tšād), hivatalos nevén Csád Köztársaság, egy Közép-Afrikai ország. Északról Líbia határolja, keletről Szudán, délről a Közép-afrikai Köztársaság, délnyugatról Kamerun és Nigéria, nyugatról Niger. Az országnak nincs tengerpartja. Az ország három nagy földrajzi tájegységre tagolódik: az északi sivatagos terület, középen elterülő száraz éghajlatú terület, és délen a szudáni szavannás terület. A Csád-tó – amiről az ország a nevét kapta – Csád legnagyobb, egyben Afrikamásodik legnagyobb tava. Csád legmagasabb hegye a Szaharában fekvő Emi Koussi. Az ország legnagyobb városa a főváros, N’Djamena (korábban Fort-Lamy). Az országban kétszáznál több etnikai és nyelvi csoport él. A hivatalos nyelv az arab és a francia. Legelterjedtebb vallás az iszlám.
Az i. e. hetedik évezredtől kezdődően nagyszámú emberi populáció költözött a csádi medencébe. Az i. e. első évezred végére számos állam és birodalom jött létre és tűnt el, mindegyik igyekezvén a Szaharán keresztülvezető kereskedelmi útvonalakat ellenőrzése alá vonni. 1920-ra Franciaország teljesen meghódította a területet, és hozzácsatolta a Francia Egyenlítői-Afrikához. 1960-ban François Tombalbaye vezetésével az ország elnyerte függetlenségét. A muzulmán északi terület a Tombalbaye által folytatott politika hatására fellázadt, 1965-ben hosszan elhúzódó polgárháború kezdődött. 1979-ben a lázadók meghódították a fővárost, ezzel megtörve a déliek uralmát. A siker után a lázadók tábornokai egymás ellen fordultak, amiből Hissène Habréemelkedett ki győztesen. Az ő hatalmát 1990-ben tábornoka, Idriss Déby döntötte meg. A közelmúltban a dárfúri konfliktus átterjedt a határon, több ezer szudáni menekült él menekülttáborokban Csád keleti részén.
Bár több politikai párt is létezik az országban, a hatalom Déby elnök és pártja, a Haza Megmentése Mozgalom kezében van. Az országban gyakoriak az összecsapások és a puccskísérletek. A nominális GDP-t tekintve Csád egyike a világ legszegényebb országainak. A korrupció igen magas. A csádiak döntő többsége szegénységben él földművelésből és pásztorkodásból. 2003-tól kezdve az ország fő exportcikke a kőolaj.

Történelem[szerkesztés]

Menekülttábor Dárfúrövezetében (2005)
A mai Csád területén egykori virágzó mohamedán szultánságok (Vadai, Bagirmi) gazdasági alapját a szaharai karavánutak kereskedelme, főként a rabszolga-kereskedelem képezte. A területén 800 körül létrejött királyság volt az egyik legrégibb és legnagyobb királyság a Szaharától délre.Az egymás ellen is hódító háborúkat folytató államokat a francia hadsereg foglalta el 1890-ben. Csád 1920-ban Francia Egyenlítői-Afrika része lett, majd annak felbomlásakor, 1958-ban autonóm köztársaságként a Francia Közösség tagállamává vált. 1960-ban elnyert függetlenség után az északi muzulmán állattenyésztő és a déli földművelő lakosság között kiéleződött ellentét az ország kettészakadásához vezetett. A konfliktusba Líbia is beavatkozott, megszállva az ásványi kincsekben gazdag vitatott határvidéket (Aozou-sáv). Végül a két országrész megállapodást kötött, a líbiai csapatok pedig elhagyták az országot. A belső harcok az 1990-es évek második felében ismét fellángoltak, majd 2002-ben a kormány és a felkelők megállapodást kötöttek.
Dárfúr tartomány, amely Szudán része, szomszédos Csáddal. Az ottani konfliktus kihat Csádra is, Egyrészt sok menekültet kell ellátnia az egyébként is szegény országnak. Másrészt a csádi kormány fegyveres ellenzéke bázisul használja Dárfúr területét, onnan indítja ismétlődő kormányellenes támadásait.

Földrajz[szerkesztés]

Az ország területe Franciaországnak mintegy kétszerese, de átlagos népsűrűsége igen alacsony.

Domborzat[szerkesztés]

Északon az elszórt oázisokkal tarkított Szahara terül el, amelynek egyhangúságát a hatalmas Tibeszti és Ennedi szigethegység töri meg. Dél felé a sivatag sztyeppbe, majd a Csád-tó medencéjének lefolyástalan, mocsaras vidékébe megy át.
Az Afrika belsejében fekvő ország a Szahara és a Szudán nagytájak területén helyezkedik el. Északi harmadán a Szahara homoksivatagjai uralkodnak, amelyek közül az Ennedi(1450 m) homokkő fennsíkjai és a Tibeszti vulkáni eredetű vonulatai (Emi Koussi, 3415 m; Pic Tousside, 3315 m) emelkednek ki. Az ország nagy részét a két folyó (ChariLogone). táplálta, változó területű, sekély Csád-tó medencéje foglalja el.
Az országnak 5968 km hosszú határa van (növekvő sorrendben):
  • 87 km Nigériával (nyugat)
  • 1055 km Líbiával (észak)
  • 1094 km Kamerunnal (DNy)
  • 1175 km Nigerrel (nyugat)
  • 1197 km Közép-afrikai Köztársasággal (dél)
  • 1360 km Szudánnal (kelet)
Műholdas kép. Az ország északi része sivatag, délnek haladva egyre zöldebb a táj

Vízrajz[szerkesztés]

Csád-tó zsugorodása 1973 és 2001 között
Legjelentősebb folyók: ChariLogone. Ezek és mellékfolyóik az ország déli, csapadékosabb vidékén folynak a Csád-tóba, mely még pár ezer évvel ezelőtt is sokkal nagyobb volt, mint ma. Hatalmas mocsárvidék maradt a visszahúzódó tó nyomán.

Éghajlat[szerkesztés]

Az éghajlat forró, trópusi, de a csapadék mennyisége változó. A Szaharában nem éri el az évi 50 millimétert. A januári középhőmérséklet 21 °C, a júniusi 34 °C. Az ország déli részén az időjárás nedves trópusi. Az éves csapadékmennyiség 1000 mm, ami többnyire a májustól októberig tartó esős évszakban hullik le. Errefelé a december-januári középhőmérséklet 25 °C, míg az áprilisi 31 °C.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

Viola turákó az ország déli részén
Északról délnek haladva, a csapadékmennyiségnek megfelelően, sivatagi, oázisoktól tarkított félsivatagi, tüskés és száraz szavannás (Szahel), nedves szavannás területek követik egymást. Délen a kiadósabb nyári esők lombos fákat táplálnak. Az ország területének 1/5-ét borítják erdőségek. A Tibeszti jellegzetes állata a gazella, a sivatagi róka, a hiéna, a gepárd. A déli területek állatvilágának gazdagságát a viszonylag háborítatlanul élő antilopokzsiráfokpáviánokleopárdokoroszlánokelefántokvaracskos disznók, a folyókban a vízilovak jellemzik.

Nemzeti parkjai[szerkesztés]

  • Aouk Nemzeti Park
  • Bahr Salamat Állatrezervátum
  • Goz Beïda Nemzeti Park
  • Manda Nemzeti Park
  • Zakouma Nemzeti Park: 1963-ban alapították, Csád első nemzeti parkja. Elefántok, oroszlánok... Sok kárt tett benne a polgárháború, de nagyjából túlélte az állatállomány.

Természeti világörökségei[szerkesztés]

Az UNESCO világörökségi listáján jelenleg nincs csádi helyszín. A helyi kormány azon fáradozik, hogy a Zakouma Nemzeti Parkot nyilvánítsák világörökséggé.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Csád független elnöki köztársaság. Alkotmányát 1996. április 14-én kapta. Az államfő a hadsereg parancsnoka.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

Politikai pártok[szerkesztés]

  • Mouvement patriotique du Salut (MPS)
  • Parti libéral du Tchad (PLT)
  • Rassemblement pour la démocratie et le progrès (RDP)
  • Union des écologistes tchadiens/Les Verts (UET/Les Verts)
  • Action tchadienne pour l'Unité et le Socialisme (ACTUS)

Elnökök[szerkesztés]

  • 1960 – 1975 François Tombalbaye
  • 1975 – 1979 Félix Malloum
  • 1979 Lol Mohammed Chawa
  • 1979 – 1982 Goukouni Oueddei
  • 1982 – 1990 Hissène Habré
  • 1990 óta Idriss Déby ezredes

Közigazgatási felosztás[szerkesztés]

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

Vízhordó asszonyok. A tiszta ivóvízhez való hozzáférés az ország nagy részén nehézséget okoz.

Általános adatok[szerkesztés]

A főváros N’Djamena lakossága mintegy 1,1 millió fő (2013). Az ország teljes népessége 2015-ben mintegy 13,7 millió fő. [2]
Az átlagos népsűrűsége az északi, sivatagos rész miatt igen alacsony, 8,6 fő/km² (2015-ben).
Népek: északon és középső területeken arabok, délen pedig a legnépesebb csoport a fekete bőrű szara.

Legnépesebb települések[szerkesztés]

A fővároson kívül nincsenek jelentős nagyvárosai.

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés]

Abéché mecsete
Vallások: muzulmán 88%, keresztény 2%, törzsi vallású 10%.
Nyelvek: Fekete-afrikai 93% (Szudáni-Guineai) , Hámi 7% (Turareg)
Etnikumok: fekete-afrikaiak. Az országban rendkívül sokféle etnikai csoport él. A legnépesebb csoport a fekete bőrű, de hamita eredetű szara, akik 30%-ot tesznek ki. A Szudánból bevándorolt négerek aránya 26%. Tedák, más néven teda-dazák, azaz az arabokkal rokon, szintén sötét bőrű hamiták aránya 7%. A többi etnikai csoport szudáni, egészen fekete bőrű néger és hausza, akik szintén fekete etnikai csoport, arányuk 2%. A legnagyobb szudáni csoportok, a mbumok 7%-kal, maszalit, maba, mimi 7%. A tamák aránya 6%. Mubi 4%, kanuri 2%, masza 2%, kotoko 2%.[3]

Szociális rendszer[szerkesztés]

A polgárháborúktól és a katasztrofális aszályoktól gyötört ország nem tudja megoldani polgárainak társadalombiztosítását és kielégítő egészségügyi ellátását.

Gazdaság[szerkesztés]

Banképület N'Djamenában
Abéché piacképe
Rendkívül szegény ország, a lakosság 80%-a él szegénységi küszöb alatt. Fejlődését a tengerparttól elzárt fekvésen túl az állandó belharc is gátolja. Az ország külföldi segélyekre és hitelekre utalt. Külső adósságállománya 1 milliárd USD körüli, de ez is csak a GDP felét teszi ki.
Gazdaságának a mezőgazdaság jelenti az alapját, ahol a foglalkoztatottak kb. 80%-a dolgozik.[4]

Általános adatok[szerkesztés]

Gazdasága: agrárország.
A GDP szektorális megoszlása (2014-ben): mezőgazdaság 54,3%, ipar 13,3%, szolgáltatás 32,4%.[4]
2011-ben a lakosság 47%-a él a szegénységi küszöb alatt.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés]

Mezőgazdaság[szerkesztés]

Főbb termesztett növények: gyapot, cirok, köles, földimogyoró, szezám, kukorica, rizs, burgonya, hagyma, manióka, tápióka.[4]
Főbb tenyésztett állatok: szarvasmarha, juh, kecske, teve.
A megművelt földek aránya 2%, míg a legelőké 36%.

Ipar[szerkesztés]

Az ország kőolajkészleteinek kiaknázása és a kőolajvezetékek kiépítése 2000-ben, a Világbank támogatásával vette kezdetét. Ennek eredményeként kőolaj-termelése és -exportja a jövőben várhatóan nőni fog.
Jelentősebb ágazatok: olaj-, gyapot-, textil-, élelmiszer-, szappan-, cigaretta-, építőanyag ipar.[4]

Külkereskedelem[szerkesztés]

Főbb termékek, áruk [4]:
  • Export: olaj, élőállat, gyapot, szezám, gumiarábikum
  • Import: gépek és berendezések, ipari termékek, élelmiszer, textíliák
Főbb partnerek 2014-ben [4]:
  • Export: USA 77,6%, Japán 10,2%
  • Import: Algéria 54,6%, Kína 11,2%, Olaszország 6,2%, Franciaország 5,4%

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]

Közlekedés[szerkesztés]

Híd a Bragoto folyó felett
A közlekedés nagyon rossz minőségű. Csupán 400 km az utak hossza. Vasút nincs. N'Djamenából minden nagyobb város elérhető repülőgépen. A fővárosban vannak taxik és bérautók.

Kultúra[szerkesztés]

A mintegy 200 népcsoport, 100 nyelv, három nagy vallás (muszlim, törzsi, keresztény), három éghajlati övezet és a több ezer éves múlttal rendelkező Csád kultúrája változatos és sokrétű. Északon, a Szahara szívében a berberek leszármazottai, a muszlim tubuk élnek. Az ország középső harmadán a félnomád, több alcsoportból álló, az arab zenei hagyományokat őrző szudáni arabok lakják. Az ország déli termékeny szavannáit a nem-muzulmán, fekete-afrikai népcsoportok népesítik be.
Képek
 (1/6)
Mbumo törzsi lányok táncolnak

Oktatási rendszer[szerkesztés]

A 6-tól 12 éves korig terjedő általános tankötelezettség ellenére az iskolás korúaknak csupán 25%-a jár iskolába. Nagyon magas az analfabéták aránya (85%). Az országban három egyetem működik. (N'Djamena, Abéché)

Kulturális világörökség[szerkesztés]

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Tudomány[szerkesztés]

Művészetek[szerkesztés]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés]

Gasztronómia[szerkesztés]

Turizmus[szerkesztés]

Az észak-déli ellentét miatt fennálló folyamatos politikai viszályok és az infrastruktúra fejletlensége miatt a turizmus nem jelentős.
Ouara romjai a világörökség része
Kempinski Hotel, N'Djamena
Javasolt oltások Csád-ba utazóknak:
Malária ellen gyógyszer van. (Az ország déli részén nagy a kockázata a megbetegedésnek).
Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:
Javasolt emlékeztető oltás:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése