Thomas Woodrow Wilson (Staunton, Virginia, 1856. december 28. – Washington, 1924. február 3.) az Amerikai Egyesült Államok28. elnöke volt. Skót-ír származású családba született. Tanárként kezdett dolgozni, majd a politika felé fordult. 1913–1921 között töltötte be az Egyesült Államok elnöki posztját. Munkásságáért 1919-ben Nobel-békedíjat kapott.Tanári pályán dolgozott jogot és történelmet tanított. 1902-ben a Princeton Egyetem elnöke lett, majd 1910-ben New Jersey állam kormányzójává választották. Elnöksége alatt a századfordulós reformpolitika folytatódott. Többek között a nevéhez fűződik a Szövetségi Tartalékrendszer (Federal Reserve System) létrehozása is. Tevékenysége elismeréséül 1919-ben Nobel-békedíjatvehetett át. Ellenezte a trianoni békeszerződés néhány pontját. Elrendelte az alkoholtilalmat (angol nevén Prohibition).

Wilson véleménye a háború kitörésének okairól[szerkesztés]

A történelemtanár megállapítása szerint a háború így tört ki: Szerbia egy városában meggyilkolták az Osztrák-ház egyik hercegét. Szerbia Európa egy kis királysága. Nem volt olyan ereje, hogy a nagyhatalmak bármelyikének is félnie kellett volna tőle, és Németország, valamint mindazok, akik vele összeesküdtek, ebben a gyilkosságban találtak ürügyet arra, hogy jogtalan követeléseket támasszanak a gyönge és védtelen Szerb Királyság ellen.

Ez volt az Egyesült Államok elnökének véleménye a háború kitöréséről. De ha elemezzük Wilson beszédét, sok hibát és kitalált dolgot találunk.

1. Az „Osztrák-ház egyik hercege” nem herceg volt, hanem főherceg és trónörökös.
2. A gyilkosság nem „Szerbia egyik városában”, hanem Szarajevóban, amely Boszniában lévén az akkori Osztrák–Magyar Monarchia területén feküdt.

Wilson nyilatkozatai[szerkesztés]

Thomas Woodrow Wilson véleménye gyökeresen megváltozott a háború során.

• Január 9.: A béke harcosa vagyok!
• Január 31.: Amerika küldetése a béke küldetése.
• Január 31.: A mi kormányunk a nép kormánya, és a nép nem akar háborút.
• Február 26.: Amerikának nem szabad beavatkoznia a háborúba.
• Március 8.: elfogadja az úgynevezett House Grey-memorandumot, amely szerint az Egyesült Államok kötelezettséget vállal, és belép a háborúba.

Wilson elnök 14 pontja[szerkesztés]

Bővebben: Wilson elnök 14 pontja

1. Nincs többé titkos diplomácia.
2. A tengerek és a kereskedelem szabadsága.
3. A lehetőségekhez mérten az összes gazdasági megszorítás elhárítása.
4. Leszerelési-egyezmény.
5. Minden gyarmati igény pártatlan szabályozása.
6. A központi hatalmak által megszállt orosz területek kiürítése.
7. Belgium helyreállítása.
8. A megszállt francia területek kiürítése, Elzász és Lotaringia Franciaországhoz csatolása.
9. Az olasz határokkal kapcsolatos konfliktusok rendezése a jól meghatározható nemzeti határoknak megfelelően.
10. Az Osztrák–Magyar Monarchia népeinek szabad fejlődése.
11. Románia, Szerbia (kijárattal a tengerhez) és Montenegró kiürítése és visszatérítése.
12. Az Oszmán Birodalom szabad fejlődése és a Dardanellák megnyitása.
13. Egy független lengyel állam létrehozása, beleszámítva minden olyan területet, amelyeket kétségtelenül lengyel lakosság lakik, szabad kijárattal a tengerhez.
14. A nemzetek általános összefogása a politikai függetlenség és területi sérthetetlenség biztosítására (a Népszövetségalapgondolata, az annexió (bekebelezés) tilalma, nemzetek önrendelkezési joga).

A pontok közül néhányat, mint a nemzetek önrendelkezési jogát, több állam nem tartotta be kisebbségeire nézve, különösen igaz ez az első világháború után a trianoni határon kívülre rekedt magyarokra. Róth Ottó a többnemzetiségű Bánságbanpróbálta a wilsoni pontoknak megfelelően megszervezni az ún. Bánáti Köztársaságot. Az önrendelkezési jog elvével mások máshol viszont igyekeztek visszaélni, erre példa a Vendvidéki Köztársaság kálváriája 1919-ben.