Gambia [bevezető szerkesztése]
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
| Gambiai Iszlám Köztársaság | |||
| Islamic Republic of The Gambia | |||
| |||
| Nemzeti mottó: Progress, Peace, Prosperity Nemzeti himnusz: For The Gambia Our Homeland | |||
 | |||
| Fővárosa | Banjul | ||
| é. sz. 13° 30′, ny. h. 15° 30′ | |||
| Legnagyobb város | Serekunda | ||
| Államforma | iszlám köztársaság | ||
| Vezetők | |||
| Elnök | Alhaji Yahya Jammeh | ||
| Hivatalos nyelv | angol | ||
| Beszélt nyelvek | mandinka, volof, fula | ||
| függetlenség | Az Egyesült Királyságtól | ||
| kikiáltása | 1965. február 18. | ||
| Tagság | ENSZ, Afrikai Unió, IMF, OIC | ||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | 1 849 285 fő (2013)[1] | ||
| Rangsorban | 150 | ||
| Becsült | 1 882 450 fő (2013. július) | ||
| Rangsorban | 150 | ||
| Népsűrűség | 132 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 10 380 km² | ||
| Rangsorban | 158 | ||
| Víz | 11,5% | ||
| Időzóna | UTC±00:00 (UTCGMT) | ||
| ▼ kinyitEgyéb adatok | |||
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra. | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Gambiai Iszlám Köztársaság témájú médiaállományokat.
| |||
Gambia (The Gambia), teljes nevén Gambiai Iszlám Köztársaság (Islamic Republic of the Gambia) a kontinentális Afrika legkisebb területű és szinte teljesen sík állama. Az aprócska, szegény országot Nyugat-Afrikában Szenegál fogja közre.
Tartalomjegyzék
[elrejtés]Földrajz[szerkesztés]
Gambia Nyugat-Afrikában fekszik a Gambia-folyó mentén. Az ország hossza 740 km, szélessége 35 km. A Gambia folyó mindkét partján átlagban kb. 15 km széles.
Domborzat[szerkesztés]
Felszíne síkság. Legmagasabb pontja: 48 m.
Vízrajz[szerkesztés]
Éghajlat[szerkesztés]
Az ország éghajlata trópusi átmeneti, esős és száraz évszak váltakozik. A száraz évszak novembertől májusig tart. A száraz passzátszél a Szaharából érkezik az országra. A páratartalom 30 és 60% között, az évi középhőmérséklet 21 és 27 °C között van.
Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]
A Gambia folyót galériaerdők kísérik. A galériaerdők sávját elhagyva a folyó középső szakaszán nedves, nyugatabbra száraz szavanna terül el. A folyó tölcsértorkolatának peremén mangrovenövényzet, a folyó partján rafiapálmákkal tarkított mocsárrétek vannak. Az eredeti növényvilág helyét nagyrészt kultúrnövényzet foglalta el.
Faunájára (a nemzeti parkokban) a főemlősök nagy száma jellemző.[2]
Nemzeti parkjai[szerkesztés]
- Abuko Nature Reserve
- Bao Bolong Wetland Reserve
- Kiang West National Park
- Niumi National Park
- River Gambia National Park (nem látogatható)
Természeti világörökségei[szerkesztés]
Az UNESCO nem tart számon Gambiában természeti világörökséget.
Történelem[szerkesztés]
A térségről szóló legkorábbi feljegyzések 9-10. századi arab kereskedőktől származnak. A muszlim vallásra először a Szenegál folyó középső szakaszán, annak északi részén fekvő Tekrur királyság lakói tértek át 1066-ban. Muszlim kereskedők a Szaharán át kereskedtek rabszolgával, arannyal és elefántcsonttal. A 14. század elején a mai Gambia legnagyobb része a Mali Birodalom adófizetője volt. A portugálok a térséget a 15. század közepén érték el és jövedelmező kereskedésbe kezdtek.
1588-ban Antonio portugál trónkövetelő kizárólagos kereskedelmi jogot adott a Gambia folyóra angol kereskedőknek; ezt az adományt I. Erzsébet angol királynőszabadalomlevele erősítette meg. 1618-ban I. Jakab angol király adott szabadalmat egy brit társaságnak Gambiával és Aranyparttal (a mai Ghána) való kereskedésre. 1651 és 1661 között Gambia egy része kurlandi (ma Lettország része) uralom alatt állt. Ezt a részt az angol királytól Jacob Kettler herceg vásárolta, aki lengyel vazallus volt.
A 17. század végétől az egész 18. századon át Nagy-Britannia és Franciaország vetélkedett a Szenegál és Gambia folyók vidéke feletti politikai és kereskedelmi fennhatóságért. Az 1783-ban Versailles-ben kötött szerződés a Gambia folyót Nagy-Britanniának juttatta, de francia kézen maradt az Albreda nevű kicsi enklávé a folyó északi partján, amit 1857-ben csatoltak Nagy-Britanniához.
A transzatlanti rabszolga-kereskedelem három évszázada alatt hárommillió rabszolgát szállítottak el innen. Azt nem tudni, hogy ugyanebben az időben, illetve korábban hányan kerültek arab rabszolga-kereskedők kezére. A rabszolgák többségét az európaiaknak afrikaiak adták el; leginkább a törzsi háborúk hadifoglyai voltak; mások adósrabszolgák, megint másokat egyszerűen elraboltak. A rabszolgák kezdetben Európába kerültek szolgának, a 18. századtól az Antillák és Észak-Amerika munkaerő-igényét elégítették ki. 1807-ben a Brit Birodalomban betiltották a rabszolga-kereskedelmet és a britek sikertelen kísérletet tettek hogy Gambiában véget vessenek a rabszolga-kereskedelemnek. 1816-ban helyőrséget telepítettek Bathurstba (ma Banjul). A következő években Banjul a Sierra Leonéba települt brit főkormányzó igazgatása alatt állt. Gambia 1888-ban lett különálló gyarmat.
1889-ben Franciaországgal kötött egyezmény jelölte ki Gambia jelenlegi határait. Az ország brit koronagyarmat lett, adminisztratív szempontból felosztották a tulajdonképpeni gyarmatra (Banjul város és környéke) és védnökségi területre (az összes többi terület). 1901-ben alakult meg Gambia saját végrehajtó és törvényhozó tanácsa, fokozatosan önkormányzata lett. 1906-ban rendeletben tiltották be a rabszolgatartást.
A II. világháborúban gambiai csapatok a szövetségesek oldalán harcoltak Burmában. Banjul reptere az amerikai légi szállításokat szolgálta, kikötője a szövetséges konvojok megállóhelye volt. Roosevelt amerikai elnök 1943-ban a casablancai konferenciában utaztában oda- és visszaútban is megpihent Banjulban egy éjszakára. Ez volt hivatalban lévő amerikai elnök első látogatása Afrikában.
A II. világháború után fokozatosan alkotmányreformot hajtottak végre. Az 1962-es általános választások után a következő évben az ország megkapta a teljes belső önkormányzatot. 1965. február 18-án Gambia a Nemzetközösségen belül független alkotmányos monarchia lett. Röviddel később a kormány népszavazásra bocsátotta azt a kérdést, hogy közvetlenül választott köztársasági elnökkel cseréljék le Gambia uralkodóját (II. Erzsébetet). A népszavazás sikertelen maradt, mert az alkotmány megváltoztatásához kétharmados többség kellett volna. 1970. április 24-én, egy másik népszavazás után Gambia köztársaság lett a Nemzetközösségen belül, Sir Dawda Kairaba Jawara miniszterelnököt választották államfővé.
Jawara elnököt ötször választottak újra. Az időszak viszonylagos stabilitását először az 1981-es puccskísérlet szakította meg. Egyhetes zavargás után, amelyben több százan életüket vesztették, Jawara, aki Londonba menekült, szenegáli segítséget kért. A szenegáli csapatok szétverték a lázadókat. A puccskísérlet után 1982-ben Gambia és Szenegál államszövetséget kötött. Szenegambia ténylegesen létrejött; átmenetileg egyesítették a fegyveres erőket és a két állam egységesítette gazdaságát és pénzét. 1989-ben Gambia kilépett a szövetségből.
1994 júliusában katonai puccs volt. Eltávolították Jawara kormányát és betiltottak minden ellenzéki politikai tevékenységet. Yahya A. J. J. Jammeh hadnagy lett az államfő. Tervet készítettek a demokratikus polgári kormányzásra való visszatérésre. 2001 végén és 2002 elején Gambiában elnökválasztást, képviselőválasztást és helyi választásokat tartottak, amit a tapasztalt hiányosságok ellenére a külföldi megfigyelők szabadnak, tisztességesnek, átláthatónak minősítettek. Yahya Jammeh, aki a puccs óta töltötte be az elnöki posztot, 2001. december 21-én ismét letette a hivatali esküt. Pártja megtartotta nagyarányú többségét a Nemzetgyűlésben.
2013 októberében az ország kilépett a Nemzetközösségből, amelyet Jammeh elnök neokolonialista intézménynek bélyegzett.[3]
2015. december 12-én a gambiai elnök, Yahya Jammeh bejelentette, hogy a Gambiai Köztársaság mostantól Gambiai Iszlám Köztársaság lesz.[4]
Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]
Alkotmány, államforma[szerkesztés]
Gambia egy demokratikus többpártrendszerű köztársaság, 2015 dec. óta iszlám köztársaság.
1994-ben Jammeh a katonák segítségével került hatalomba. 1998-ig betiltott minden pártot, és diktatórikusan kezdte el vezetni az országot. A turizmus az országnak nagy bevételt jelent, ezért kénytelen volt választásokat kiírni, hogy turisták érkezzenek az országba. 1996-ban új alkotmányt vezetett be.
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]
Politikai pártok[szerkesztés]
- Alliance for Patriotic Reorientation and Construction (APRC) – kormánypárt
- National Alliance for Democracy and Development (NADD) – koalíció
- National Democratic Action Movement (NDAM)
- National Reconciliation Party (NRP)
- People's Democratic Organisation for Independence and Socialism (PDOIS)
- People's Progressive Party (Gambia)|People's Progressive Party (PPP)
- United Democratic Party (UDP)
- Gambia Party for Democracy and Progress (GPDP)
- National Convention Party (NCP)
Elnökök[szerkesztés]
- Sir David Dawda Kairaba Jawara: 1970. április 24. – 1994. július 22.
- Kukoi Samba Sanyang: 1981. július 30. – 1981. augusztus 28.
- Yahya Abdul-Azziz Jemus Junkung Jammeh: 1994. július 22. óta
Közigazgatási felosztás[szerkesztés]
Közigazgatási felosztás[szerkesztés]
- Banjul
- Upper River
- Western
- Central River
- Lower River
- North Bank
Védelmi rendszer[szerkesztés]
Népesség[szerkesztés]
Képek
(1/5)▶
 |
Általános adatok[szerkesztés]
Legnépesebb települések[szerkesztés]
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés]
39,5% mandinka, 18,8% fulbe, 14,6% wolof, 10,6% diola, 8,9% serahuli, 2,8% serer, 1,8% aku, 0,8% manjago, 0,7% bambara, 1,5% egyéb.
Az angol nyelv a hivatalos az országban.
Az országban több különböző népcsoport is él. Ők különböző nyelven beszélnek. Az országban 9 főnyelvet beszélnek, ezenkívül 20 különböző nyelvváltozatot.
A 9 fő nyelv: mandinka (453 500), fulfulde (262 550), wolof (165 000), soninke (66 175), diola (59 650), serer (28 360), mandjak (19 250), malinke (12 600) A legújabb adatok szerint a mandinka nép aránya már 42%. Hívják őket még malinkéknek, mandingóknak is. Több nyugat-afrikai országban elterjedt szudáni népről van szó. A következő nagyobb etnikai csoport a fulbe, régi nevén fulani, szinte egész Nyugat-Afrikában elterjedt szudáni néger népcsoport, arányuk 18%. A volofok 16%-nyian vannak, ők Szenegállegnagyobb népcsoportja. Egyébiránt ugyanazon népek élnek itt, mint az országot teljesen körbeölelő Szenegál területén, bár más arányban. A diolák 10%, míg a szoninkék 9%-os arányt érnek el. Kisebb szudáni néger népcsoportok is vannak, összesen 5%-nyian. A szudáni négerek magas termetű, igen sötét bőrű afrikai feketék.
Az ország lakosságának a 90%-a szunnita muszlim, 9%-a római katolikus, a maradék 1% pedig törzsi vallású.
Szociális rendszer[szerkesztés]
Gazdaság[szerkesztés]
Általános adatok[szerkesztés]
Gambia egy kis területű elmaradott trópusi agrárország, mely nagyon kevés természeti kinccsel rendelkezik.
Mezőgazdaság[szerkesztés]
A lakosság 80%-a a mezőgazdaságban dolgozik, a gazdaság a földimogyoró-termesztésén és annak exportján alapul. Emellett rizst és kölest termesztenek, valamint kecskét, juhot és marhát tenyésztenek. Gambia kormánya a gyapot és citrusfélék termesztésével próbálja a gazdaságot színessé tenni.
Ipar[szerkesztés]
Ásványkincsei szinte nincsenek, a szerény ipar a mezőgazdaság termékeit dolgozza fel.[5]
Kereskedelem[szerkesztés]
- Exporttermékek: földimogyoró, hal, gyapot, pálmamag
- Importtermékek: élelmiszerek, iparcikkek, üzemanyag, műszaki felszerelései és alkatrészek, közlekedési eszközök
- Főbb kereskedelmi partnerek: Benelux államok, Kína, Japán, Hongkong, Egyesült Királyság, Brazília, Franciaország
Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]
Közlekedés[szerkesztés]
Az országban az utcai közlekedés balos volt 1965-ig. Azóta jobbos lett. Az úthálózat 3742 km, ebből 723 km aszfaltozott. A legfontosabb út északon fut Banjul-Brikama-Basse Santa Su vonalon. A személyszállítás javát a Gambia Public Transport Corporation (GPTC) végzi. Az országban fontos a busztaxi.
Az országban nincs vasútvonal. Az 1930-as években még Brikamaban volt 12 km, de felszámolták.
Az országban Banjulban van nemzetközi repülőtér.
1996 és 2000 között felépült a banjuli repülőtér, modernizálták az utakat.
Banjulban van az ország egyetlen kikötője.
Kultúra[szerkesztés]
Oktatási rendszer[szerkesztés]
Az országban 40% az analfabéták aránya.
Az iskolarendszer a brit oktatási rendszerhez hasonlít. 7 éves kortól iskolaköteles a gyermek. 1998-ban alakult az első egyetem az országban.
Kulturális intézmények[szerkesztés]
Kulturális világörökség[szerkesztés]
- A James-sziget és a kapcsolódó területek - Afrika és Európa korai érintkezésének emléke
- A szenegambiai kőkör (Szenegállal közös) - 1500 évvel ezelőtti nagy területre kiterjedő, jól szervezett társadalom emléke
Múzeumok[szerkesztés]
| Név | Település | Ismertetés |
| Arch 22 | Banjul | a diadalívben vannak a kiállítási darabok |
| Darwin Field Station | Abuko Nature Reserve | kis természeti kiállítás |
| Juffure Museum | Juffure | a múzeum témái a Kunta Kinte és a rabszolgaság |
| Kachikally Museum | Bakau | a gambiai történelmet és kultúrát mutatja be |
| Kerr Batch Museum | Kerr Batch | |
| National Museum | Banjul | néprajzi múzeum |
| Tanji Village Museum | Tanji | magánmúzeum, a gambiai kultúrát mutatja be |
| Wassu Museum | Wassu | a Szenegambiai Államszövetség a fő témája |
Tudomány[szerkesztés]
Művészetek[szerkesztés]
Hagyományok, néprajz[szerkesztés]
A hagyományos gambiai hangszer a balafon, kora és a dzsembé. Az egész országban a férfiak, ha idejük van dzsembé-n játszanak.
Az ország elismert zenésze Foday Musa Suso. Ő afrikai hiphop, afrokaribi és popzenében járatos.
Gasztronómia[szerkesztés]
A gambiai konyha a nyugat-afrikai konyhának a része erős arab befolyással. Az országnak nincs hagyományos, speciális étele. Ezek az ételek a szomszédos Szenegálban is megtalálhatók.
A gambiaiak hagyományosan halat, rizst, krumplit, maniókát, okrát és zöldséget esznek.
Az alkoholfogyasztás nem jellemző az országra, a nagy számú muzulmán népesség miatt. Azonban az aku és a diola népcsoport szívesen iszik pálmabort.
Média[szerkesztés]
Az országban nagy az analfabéták száma, ezért kevés az újság. A legfontosabb heti újság a The Daily Observer. A legfontosabb politikai napilap a The Point.
Az Organisation Reporter határok nélküli szabad újság.
Az állami rádiótelevízió neve: Gambia Radio & Television Services (GRTS).
Turizmus[szerkesztés]
Az idegenforgalom nem jelentős, az utóbbi években csökkent az ebből származó bevétel.
Javasolt oltások Gambiába utazóknak:
- Hastífusz
- Hepatitis A (nagy a fertőzésveszély)
- Hepatitis B (nagy a fertőzésveszély)
- Sárgaláz
Malária ellen tabletta van. (Nagy a fertőzésveszély).
Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:
- Járványos agyhártyagyulladás
- Veszettség
Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése