Pillanatnyi csend után ismét hallatja hangját a terrorizmus Európa szívében, és újra európai város esik áldozatul a középkori sötétségnek, a kriminális eszmének, az iszlámnak. A tragédia nem abban rejlik, hogy Európa egyik legtoleránsabb városát, Londont, megrázta a robbanás július 7-én, és megbénította az életét, abban sem, hogy pár perc alatt elvesztette legalább 55 állampolgárát, abban sem, hogy több milliárd font az anyagi és gazdasági vesztesége. 

Az igazi tragédia az, hogy Európa újra becsapja magát, és minden elemzés arra irányul, hogy elkerüljük a tényekkel való szembenézést. 

Miért most, és miért London?

Az európai politikai elit erre a kérdésre válaszolva kétségbeesetten igyekszik távol tartani a vallási és kulturális tényezőket, hangsúlyozva a gazdasági és politikai tényezőket válaszában. Az elemzők többsége szerint a terrortámadás oka Britannia iraki és afganisztáni szerepvállalása és az amerikai külpolitika melletti kiállása. Ez célponttá tette Nagy-Britanniát a muzulmán terroristacsoportok számára. Ezt az elemzést megerősítette, hogy hónapok óta több száz internetes fenyegető üzenet látott napvilágot, amely kijelentette, hogy az iszlám támadás következő európai célja Anglia lesz.

Ami az időzítést illeti, az elemzők többsége kapcsolatba hozza a terrortámadást és a G8-as konferenciát, mondván, hogy a terroristák kihasználták, hogy a csúcstalálkozó miatt a világ figyelme oda irányul, és ez nagyobb nyilvánosságot ad egy támadáshoz, ugyanakkor befolyásolja a G8-as csúcs munkamenetét és végső döntéseit is.

Ezek a magyarázgatások megmutatják, hogy az európai elemzők nem képesek a felszín mögé látni, és mennyire messze vannak az igazi okoktól. Ismereteik az iszlámról és az iszlám terroristacsoportokról a rövidlátás és a hozzá nem értés keverékét tükrözik. Mint muzulmán származású és az iszlám szakértője, úgy ítélem, a helyszín választásának semmi köze Britannia szerepvállalásához és az amerikai politika melletti hűséges kiállásához. Ennél mélyebb és egyszer?bb motívumok játszanak szerepet. 

Az Angliában élő nagy iszlám közösség többsége Afganisztánból és Pakisztánból jött. Ez a két népcsoport a legfanatikusabb és a legszélsőségesebb a muzulmánok között, mivel ők dogmatikus és merev módon követik és végrehajtják az iszlám tanítását. Mivel az európai országok közül Nagy-Britannia biztosította a legnagyobb szabadságot és mozgásteret a muzulmán közösségeknek, ezért a terroristacsoportok termékeny talajt, stabil pénzügyi és biztonsági hátteret találtak az országban. (Ugyanakkor ez az első olyan európai ország, amelyik megjelentette az iszlám elleni első kritikus írásokat.)

Vagyis semmi kapcsolat sincs Nagy-Britannia szerepvállalása és a robbantások között. Azok az elemzők, akik ragaszkodnak ehhez a teóriához, bajba kerülnek, amikor azt látják, hogy franciaországi újságírókat ejtenek túszul és ölnek meg Irakban, vagy német orvost kínoznak és fejeznek le Bagdadban, miközben Franciaország és Németország a leghatározottabban és a legerélyesebben ellenezte és a mai napig ellenzi az amerikaiak iraki beavatkozását. Ezek az elemzők még nagyobb bajban lesznek, amikor hasonló terrortámadások érik majd Párizst vagy Berlint, ami – sajnos – előbb vagy utóbb bekövetkezik.

Ami az időzítést illeti, nem játszott szerepet az, hogy a G8-as csúcsot ebben az időben tartották Skóciában, és a biztonsági erők zömét odairányították. Az időzítés
messzebbre és mélyebb megfontolásokra nyúlik vissza. Az utolsó másfél évben Britanniában a terrorizmus elleni szigorú biztonsági intézkedések alaposan fellazultak abban a hitben, hogy az országot jelenleg nem fenyegeti nagyobb veszély, mint bármelyik európai országot. Ezt a tévhitet megerősítette az, hogy Tony Blair az utóbbi két évben pozitív gesztusokat mutatott a muzulmán országok iránt, és megértően állt ki érdekeik mellett. Említésre méltó Blair kiállása a Líbia elleni embargó felfüggesztése mellett, majd látogatása az arab országban és nem utolsósorban szembehelyezkedése az Egyesült Államokkal Irán atomprogramja ügyében. Miközben Amerika ismételten Irán megbüntetését sürgette gazdasági és politikai téren, Tony Blair szorgalmazta a diplomáciai párbeszédet ebben az ügyben, ami pozitív visszhangra talált az irániaknál. 

A robbantásokat tehát nem azért hajtották végre Londonban, mert akkor zajlott a G8-as csúcs, hanem azért, mert Nagy-Britannia lett az utóbbi félévben a leggyengébb szem az európai biztonsági láncban. 

A brit miniszterelnök a robbanások hírére rögtönzött sajtótájékoztatóban fejezte ki megdöbbenését, ugyanakkor maga is megdöbbenést keltett, amikor az agyonhasznált klisékkel szónokolt a terrorizmus elleni harc folytatásáról, az iszlám ártatlanságáról és a Nagy-Britanniában élő muzulmánok tisztességéről.

A brit miniszterelnök hozzá nem értése nem új kelet? dolog. Ugyanezeket a formulákat használta a 2001. szeptemberi New York-i események után, és azóta rendületlenül igyekszik a többi európai vezetővel együtt – olykor tudatlanságból, olykor félelemből – menteni az iszlámot és olyan toleráns vallásként feltüntetni, amely messze áll a terrorizmustól. 

Hosszú ideig éltem Angliában, és harminchárom éve foglalkozom az iszlámmal. A tapasztalataim homlokegyenest ellentmondanak a brit miniszterelnök és kollégái állításának. Az iszlám közösség hivatalos létszáma Nagy-Britanniában 4 millió 800 ezer fő. Ehhez hozzátehető – számításunk szerint – több mint 900 ezer illegálisan ott élő muzulmán, a közösség létszáma tehát összesen közel hatmillió ember. Többségük Pakisztánból, Afganisztánból, Bangladesből és az arab országokból származik. Több mint ezerháromszáz mecset, iszlám központ, iskola, oktatási intézmény és könyvtár található Britannia területén. 

Ennek a hatalmas közösségnek negyvenhét százaléka analfabéta, nem beszéli a fogadó ország nyelvét, az angolt, és nem tud írni az anyanyelvén (arab, kurdu, banga stb.) sem. A bevándorolt muzulmánok nyolcvanhárom százalékának nincs sem egyetemi, sem középiskolai végzettsége. Az iszlám közösség több mint kilencvennégy százaléka szunnita. Ez az irányzat a legdogmatikusabb az iszlámban. A szunnita szó arab nyelven azt jelenti, hogy "törvény" vagy az az út, amelyet Mohamed jelölt ki a muzulmánoknak. Vagyis ez az irányzat sokat ad a formális és a bet? szerint értelmezett iszlám tanítására és Mohamed mondataira.

Személyes tapasztalataim szerint az európai muzulmán közösségek aláássák az európai értékrendet, és szent háborút hirdetnek a keresztény értékek ellen. A londoni mecsetekben az imámok beszéde abból áll, hogy a keresztény világ a sátán világa, a tévelygők és a kárhozottak földje, és minden muzulmán szent kötelessége, hogy áttérítse a keresztényeket az egyenes útra, az iszlámra. Ha nem hajlandóak erre, erőszakkal kell kényszeríteni őket, vagyis a dzsihádon (szent háborún) keresztül kell kinyilvánítani és érvényesíteni Allah akaratát. Ez minden muszlimnak elsődleges feladata az életben. Meg kell hódítani a pogányok (keresztények) földjét, kényszeríteni kell őket az igazi Allah-hitre, az iszlámra. A mecsetek imámjai Korán-idézetekkel támasztják alá érvelésüket. (Lásd a második szúra 105. és 216. versét, a harmadik szúra 85., 102., 110. versét, az ötödik szúra 3., 17., 33., 43. versét stb.)

Az európai nagyvárosok iszlám közösségei naponta hirdetik a keresztények elleni szent háborút könyveiken, újságjaikon és propagandakiadványaikon keresztül. Blair állítása, miszerint az Angliában élő iszlám közösségnek semmi köze a robbantásokhoz, hanem az néhány elvetemült terrorista műve, aki félreértelmezi és kihasználja az iszlámot – ez az állítás a tudatlanság és a hozzá nem értés jele, és ami veszélyesebb, félrevezeti az átlag európai embert, és elhomályosítja tisztánlátását, ráadásul ellentmond a száraz tényeknek. 

Anglia a nyolcvanas évek óta az iszlám terrorizmus egyik legfontosabb központja Európában. Onnan áramlott 1980 és 1995 között több mint 950 millió font a különböző közel-keleti terroristaszervezetek finanszírozására. 2003-ban a brit hírszerzés beismerte azt a tényt, amit harminc éve hangsúlyozok, hogy az európai és főleg az angliai iszlám közösség stabil és rendíthetetlen háttere a terroristacsoportoknak. 2005-ben Blair szándékosan elfelejti, hogy 2001 elején, vagyis a szeptemberi események előtt az angliai iszlám közösség elsöprő többsége, az egyik közvélemény-kutatás szerint 96,3 százaléka támogatta az afgán tálib-rendszert, és szimpatizált olyan terroristaszervezetekkel, mint például a Hamasz Palesztinában, az El-dzsamaa-el-iszlamija Indonéziában, a Hezbollah Libanonban, az El-dzsihád Jordániában vagy az El-ekhwan-el-muszlimin Egyiptomban. Vagyis az Európában élő iszlám közösség egy középkori jelleg? rendszert támogatott, és terrorista- szervezetek mögé állt, arra hivatkozva, hogy ezek a szervezetek a szabadságért és az iszlámért harcolnak az európai elnyomás ellen. 

Miért hazudik az európai politikai elit?

A brit miniszterelnök iszlámról szóló nyilatkozatai nem különböznek a többi európai vezetőétől. A világhatalmi vezetők George Bushtól Schröderig minden muzulmán terroristaakció után sietnek hangsúlyozni az iszlám iránti megbecsülésüket, és kimenteni őket a terrorizmus vádja alól. Így tett Bush a szeptember 11-ei események után, és ma ugyanezt teszi Tony Blair a londoni robbantások kapcsán.

Az európai vezetők nyilatkozataiban három fontos motívum játszik szerepet: a tudatlanság, a félelem és az érdek.

Tudatlanság: ezeknek a vezetőknek fogalmuk sincs az iszlám alapelveiről és más vallásokról alkotott negatív nézeteiről. Nincsenek tisztában azzal sem, hogy az iszlám alapvetően terrorista eszme, amely motiválja az erőszakot, és kezdettől fogva egyetlen eszköze az agressziós térhódítás, hiszen az iszlám nem ismeri a misszionárius fogalmát, hanem a szent háborúnak és a kardnak köszönheti terjeszkedését világszerte.

Félelem: az európai országok az utóbbi huszonöt évben túszává váltak az országukban élő nagy létszámú iszlám közösségeknek. A kontinensen jelenleg negyvenmillió muzulmán él legálisan, ezenkívül – számításunk szerint – 4,3 millió illegálisan, vagyis az európai lakosság majdnem tíz százaléka, akiknek jelentős többsége bevándorló, akik középkori értékeket, szokásokat és törvényeket hoznak magukkal, és ahelyett hogy lemondanának ezekről a középkori értékekről és szokásokról, és beilleszkednének az új társadalomba, ezeket az értékeket igyekeznek gyakorolni és érvényesíteni a 21. századi Európában is. Lásd annak a fiatal muzulmán lánynak a megölését, aki kapcsolatba került egy keresztény fiatalemberrel Hollandiában, vagy egy török lány leszúrását, mert nem volt hajlandó hordani az iszlám ruhát Németországban. Mindkét gyilkosságot családtagok követték el az iszlám törvények és értékek nevében.

Az európai vezetők minden muzulmán terrortámadás után igyekeznek bókolni az iszlám közösségeknek, abból a megfontolásból, hogy bármilyen kritika az iszlám iránt felbőszítené a muzulmánokat, és új terrorcselekményekre motiválná őket. Vagyis ebben az esetben, Eric Fromm kifejezésével élve, a kisebbség terrorizálja a többséget. Miközben a nyomorúságból és tudatlanságból érkezett jövevények rettegésben tartják a többséget, az európai vezetők folytatják a hazudozást az iszlám toleranciájáról és pozitív értékeiről. Szemmel látható, hogy az európai politikai elit az iszlám terrorizmustól való félelmet és rettegést retorikájában toleranciának és megértésnek álcázza.

Érdek: a brit miniszterelnök az iszlámról szóló nyilatkozataiban szem előtt tartja a muzulmán világgal kapcsolatos gazdasági érdekeket. Ebben nem különbözik a többi európai kollégájától. Az első világháború után a közel-keleti olaj felfedezésével és a hetvenes évek olajárrobbanása után fontossá vált a muzulmán világgal való jó viszony. Ráadásul évente több mint háromezer milliárd dollár érték? kereskedelmi árut és katonai felszerelést szállítanak az európai államok ezekbe az országokba. Ezt a hatalmas külkereskedelmi érdeket az európai politikai elit nem hajlandó feláldozni az igazságért vagy az európai morális értékekért vagy a kereszténységért. Ellenkezőleg, hajlandóak elferdíteni a tényeket és elhallgattatni azokat a hangokat, amelyek a 2001. szeptemberi események óta figyelmeztetnek arra, hogy az iszlám újra és újra kitermeli a terrorizmust, és az európai iszlám közösségek szilárd financiális és szervezeti hátteret nyújtanak a terroristacsoportoknak.

Minden európai nemzeti biztonsági elemzőnek az a kérdés jár a fejében: melyik európai ország lesz a terrortámadás következő célja?

A legtöbb jóslat szerint Olaszország vagy Vatikán lesz a következő állomás. Számtalan ok miatt. Olaszország Irakban játszott fontos és
szilárd szerepe, illetve magának Berlusconinak egyedülálló és egyenes véleménye az iszlámról megnövelte a terrorista muzulmán csoportok Olaszország iránti ellenszenvét. (Emlékezetes az olasz miniszterelnök híres mondata, amely szerint "a kereszténység magasabb rangú vallás az iszlámhoz képest".) A veszélyt növeli a könnyed olasz mentalitás és az olasz nemzetbiztonsági erők megkérdőjelezhető színvonala. Ugyanakkor Rómában található a Vatikán is, vagyis a nyugati keresztények szimbóluma, a muzulmánok szerint az istentagadók és az iszlám ellenségeinek fellegvára.

Az európai biztonsági elemzőkkel szemben véleményem szerint, a muzulmán mentalitást ismerve, a következő terrorakció ugyanolyan eséllyel lehet Párizsban, mint Berlinben, Rómában vagy Stockholmban. Ennek semmi köze a politikai állásfoglaláshoz, semmi köze a muzulmán országokhoz való viszonyuláshoz. Csak az lényeges a fanatikusok számára, hogy nyugati és keresztény ország legyen. Minden meggyilkolt keresztény győzelmet jelent a vallási terroristák számára.

Számításom szerint 2008 és 2009 között kelet-európai országokra is kiterjedhet az iszlám terror. Elsősorban Lengyelország, Románia, Bulgária, Magyarország kerülhet sorra. A Magyarországon élő iszlám közösség létszáma jelenleg 35 ezer főre tehető. 2009-re ez a szám 50-60 ezer közöttire várható. Ez a szám megfelelő közösségi bázis a terrorakció finanszírozására, tervezésére és kivitelezésére. Ugyanakkor a kelet-közép-európai országok nemzetbiztonsági szerveinek felszerelése és képessége finoman szólva gyerekcipőben jár, ami növeli a terrortámadás végrehajtásának lehetőségét. A terroristaakció sikerének legfontosabb feltétele a terroristacsoport hátterében álló bázis, amely biztosítja az akció előtt és után a csoport tagjainak a bujkálást és a menekülést. Ez a bázis sajnos pár éven belül kialakulhat Magyarországon is.

Az iszlám mentalitást ismerve a terroristatámadás célja a lehető legtöbb áldozat elérése. Ezért az ideális cél a terroristák számára például egy könnyűzenei koncert. Ez sok szempontból megfelel a muzulmán terroristának. Több tízezer ember gyűlik össze egy helyre, ez biztosítja a várható áldozatok nagy számát. A muzulmán tanítás szempontjából a dorbézolás és érzelmi felszabadulás ellentmond Allah akaratának, a tévelygés, a romlás és a hanyatlás jele, hiszen fiúk és lányok együtt vannak, táncolnak, énekelnek, megérintik egymást, ami iszlám szempontból morális bűn, istentagadás és bizonyíték arra, hogy a nyugati világ a sátán és a demoralitás útján jár. Továbbá az ilyen rendezvényeken lehetetlen kellőképpen ellenőrizni minden embert, minden mozgást, minden csomagot, főleg, ha nyílt helyszínen zajlanak. Az öngyilkos terrorista könnyedén el tud vegyülni a tömegben, és felrobbanthatja magát és vele együtt több tucat embert.

Mi a teendő?

A terrorizmus elleni harcban a nyugati világ által elkövetett elemi hiba az, hogy nem tud különbséget tenni a jelenség és a jelenség tünetei között. A mai napig az európai politikai elit arra az állásfoglalásra helyezkedik, hogy az iszlám terrorizmus maga a jelenség, miközben harminc éve nem győzöm hangsúlyozni, hogy az igazi jelenség az iszlám, és a jelenlegi terrorizmus nem több, mint tünet. Ha meg akarunk szabadulni a tünettől, akkor elsősorban az eredeti jelenséggel kell foglalkozni. Az iszlám veszélye és térhódítása szemmel láthatóan növekszik Európában, és ha meg akarjuk menteni a keresztény értékeket és az európai kultúrát, akkor szembe kell szállni az iszlámmal. Ennek a szembehelyezkedésnek elsősorban szellemi jellegűnek kell lennie. Vagyis őszintén és tabuk nélkül kell beszélnünk az iszlám veszélyeiről. Fel kell világosítani az európai fiatalokat arról a fekete járványról, amely rendületlenül gázolja Európát.

A veszély az iszlám terjeszkedésében az, hogy értékei, felfogása és alapelvei ellentmondanak az európai kultúrának, az európai értékrendnek és a keresztény tanításnak. Ezért meg kell állítani az iszlámot Európában, és világosan ki kell nyilvánítani, hogy az a kontinens, amit Európának szokás nevezni, a zsidó–keresztény kultúra hazája, és aki ezt nem hajlandó vagy nem képes tudomásul venni, és olyan értékeket terjeszt, amelyek megsemmisítik ennek a kontinensnek az értékeit, azzal szembe kell helyezkedni félelem és tabuk nélkül.