Katonai pályafutása[szerkesztés]
Mamie Geneva Doud-ot, későbbi feleségét San Antonioban ismerte meg, ahol hadnagyként dolgozott. 1916-ban házasodtak össze, két gyermekük született, de az első meghalt. Az I. világháború idején egy páncélos kiképző központ parancsnoka volt, amiért századosi rangot és "kiváló szolgálatért járó érdemrendet" kapott. 1922-1924 között a Panama-csatorna övezetében teljesített szolgálatot. Fort Leavenworth hadvezetési és vezérkari iskolájában tanult, melyet őrnagyi ranggal fejezett be, majd az Army War College-ban folytatta tanulmányait. Washingtonban MacArthur tábornok vezérkari főnök hadsegéde volt. A Fülöp-szigeteken töltött szolgálatáért megkapta a "kiemelkedő szolgálatot teljesítők érdemrendjét". A második világháború idején ezredesi rangot kapott, a 3. hadsereg vezérkari főnöke lett. Washingtonban a háborús tervezési osztály főparancsnoka. Előbb dandártábornoki, majd vezérőrnagyi rangot kapott. A hadügyminisztérium hadműveleti osztályának vezetője, emellett az USA Európában harcoló csapatainak parancsnoka. 1942-ben nevezték ki altábornaggyá. Észak-Afrikában a szövetséges „Fáklya” hadműveletparancsnoka volt. A szicíliai seregek tábornokaként 1944-ben bevette Rómát. Az expedíciós haderők parancsnokaként részt vett a normandiai partraszállás (Overlord-hadművelet) előkészítésében. 1944 decemberében ötcsillagos tábornokká nevezték ki. A háború után a hadsereg vezérkari főnöke, és a csapatok leszerelésével foglalkozik. 1948-ban szerelt le, és a Columbia Egyetem rektoraként dolgozott tovább. A Keresztes hadjárat Európában című műve gazdaggá tette, majd 1950-ben Párizsban elfogadta a NATO főparancsnoki posztját. Már 1943-ban szóba került a neve az elnökválasztás kapcsán. Mindkét párt meg akarta nyerni magának, de Eisenhower a republikánusok mellett döntött. 1952-ben vonult vissza a katonai pályáról, és innentől koncentrált a politikai karrierjére.
Első elnöksége[szerkesztés]
A választásokon demokrata ellenfele E. Stevenson volt, de Eisenhower népszerűsége és választási ígéretei elsöprő győzelmet hozott a republikánus jelöltnek (39 államban nyert). Alelnöke Nixon lett. Első elnöksége alatt önmaga csak a legfőbb kérdésekre koncentrált, az irányítást a tanácsadóira hagyta. Konzervatív belpolitika jellemezte, amit modern republikanizmusként emlegetnek. Csökkentették az adót, kevésbé avatkoztak bele a gazdaságba, törvényen kívül helyezték az Amerikai Kommunista Pártot. A növekvő népesség hatására kiszélesítették a társadalombiztosítást, és 1953-ban létrehozták az Egészségügyi, Oktatási és Népjóléti Minisztériumot. Külpolitikusként mindent megtett a békéért. 1953-ban, Sztálin halála után Koreába utazott, hogy meggyorsítsa a háború befejezését. 1954-ben megalakult a SEATO (Délkelet-ázsiai Szerződés Szervezete) a kommunista terjeszkedés ellen, melyben nagy része volt az amerikai kommunistaellenességnek. 1955-ben a genfi találkozón ismertette "nyitott égbolt"-elméletét, mely a Szovjetunió és az USA katonai létesítményei feletti légi felderítést biztosította volna mindkét fél számára, de ezt a Szovjetunió nem fogadta el. 1957-ben "atommal a békéért" javaslatára 62 ország megalapította a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséget (IAEA).
Második elnöksége[szerkesztés]
Szívrohama és csípőműtéte ellenére elsöprő győzelmet aratott, másodszor is őt választották meg az Amerikai Egyesült Államokelnökének. A második ciklusban fellépett a faji megkülönböztetés ellen, 1957-ben fogadták el a polgárjogi törvényt. Eisenhower csökkentette a katonai kiadásokat, és kevesebb pénzt szánt az űrkutatásra. Miután a Szovjetunió fellőtte a Szputnyikot, megalapították a NASA-t 1958-ban, és megindult a nagyszabású űrprogram. 887 millió dollárt költöttek több szakember képzésére az új oktatási törvénynek megfelelően. Nevét fémjelzi az Eisenhower-doktrína, mely kimondta, hogy az USA köteles segítséget nyújtani minden olyan közel-keleti államnak, mely kéri azt a kommunista agresszióval szemben. Libanonban sikerült, Kubában nem. Ennek keretében 500 millió dolláros segélyt nyújtottak a dél-amerikai országoknak. Dulles külügyminiszter halála után az elnök nagyobb szerepet vállalt a külpolitikában. 1959-ben Európába, Ázsiába és Afrikába utazik, majd 1960-ban Latin-Amerikát látogatja meg. Közben Hruscsov az USA-t utazza be, és tárgyalásokat folytat Eisenhowerrel. A javuló diplomáciai viszonyokat az rontotta meg, hogy 1960-ban a szovjetek lelőttek egy amerikai kémrepülőgépet. A Fidel Castro-vezette Kubával 1960-ban szakadtak meg a kapcsolatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése