Ghána [bevezető szerkesztése]
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
| Ghánai Köztársaság | |||
| Republic of Ghana | |||
| |||
| Nemzeti mottó: Freedom and Justice Nemzeti himnusz: God bless our homeland Ghana | |||
 | |||
| Fővárosa | Accra | ||
| é. sz. 5° 33′, ny. h. 0° 15′ | |||
| Államforma | Elnöki köztársaság | ||
| Vezetők | |||
| Elnök | John Dramani Mahama | ||
| Hivatalos nyelv | angol | ||
| Beszélt nyelvek | twi, moszi-dagomba, ewe, ga | ||
| függetlenség | Az Egyesült Királyságtól | ||
| kikiáltása | 1957. március 6. | ||
| Tagság | ENSZ, Afrikai Unió, Nemzetközösség, IMF, Frankofónia (csatlakozásra váró tag) | ||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | 25 904 598 fő (2013)[1] | ||
| Rangsorban | 45 | ||
| Becsült | 27 043 093[2] fő (2014. július) | ||
| Rangsorban | 45 | ||
| Népsűrűség | 101 fő/km² | ||
| GDP | 2005 | ||
| Összes | 54 330 millió USD (73) | ||
| Egy főre jutó | 2 781 | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 238 540 km² | ||
| Rangsorban | 77 | ||
| Víz | 3,5%% | ||
| Időzóna | GMT (UTC+0) | ||
| ▼ kinyitEgyéb adatok | |||
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra. | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Ghánai Köztársaságtémájú médiaállományokat.
| |||
Ghána (hivatalosan Ghánai Köztársaság) ország Nyugat-Afrikában, csupán néhány fokra északra az Egyenlítőtől. A greenwichi meridián a fővárostól néhány kilométerre keletre halad át. Keletről Togo, északról Burkina Faso, nyugatról Elefántcsontpart, délről pedig a Guineai-öböl határolja.
Tartalomjegyzék
[elrejtés]Földrajz[szerkesztés]
Domborzat[szerkesztés]
Ghána nagy része dombság, az ország közel fele 150 méternél alacsonyabban fekszik a tenger szintje felett.
A tengerpart hossza 543 km. Az ország 158 000 km²-én van a Volta vízgyűjtő területe.
Az országot földrajzilag 5 tájra oszthatjuk: alföldek az ország déli részén, Ashanti-felföld, Akwapim-Togó dombság, Volta-medence és magasföldek észak-északnyugaton.
Az Akwapim-Togó-dombság és az Atakora-hegység egészen Beninig fut. Az ország legmagasabb pontja a 885 m magas Afagyato hegy, amely a togói határon fekszik.
Képek
(1/16)▶
 |
Vízrajza[szerkesztés]
Az ország közepén lévő Volta-tó (8500 km²) a világ legnagyobb mesterséges tava, az ország területének 3,6%-át teszi ki. Az ország nagyobb folyói: Fekete-Volta, Fehér-Volta, Afram, Daka, Oti, Pra, Tano, Ankobra, Birim és Densu. Az országnak nincs természetes tengeri kikötője, ezért két mesterséges kikötőt építettek Takorádiban és Temában.
Éghajlat[szerkesztés]
Ghána éghajlata trópusi. Délen, a partvidéken az évi csapadékmennyiség 2000 mm felett van, északon csak 1000 mm.
Növény- és állatvilág[szerkesztés]
Az eredeti növénytakaró a partvidéken és az ahhoz közeli dombságokon esőerdő volt. Nagyobb részét a 20. században kivágták, leginkább délnyugaton találhatók meg az egykori erdőségek maradványai. A kivágott erdőségek helyén ma sűrű bozótos nő. Észak felé haladva, ahogy a csapadék csökken, ezt az övet szavanna váltja fel, tovább északra pedig füves puszták.
Az országban 55 170 km² őserdő volt 2005-ben, ami 1154 km²-rel csökken évente.
Ghána állatvilága fajokban gazdag. Az erdős területeken több mint 200 féle madár, 222 különféle emlős állat, 131 féle hüllő, számtalan lepke és gyíkfaj él.
A szavannán leopárdok, oroszlánok, elefántok, orrszarvúak, gnúk, antilopok, varacskos disznók, majmok élnek. [2]
Nemzeti parkok[szerkesztés]
Ghánában is kiépült a természetvédelem modern rendszere.[3]
- Mole Nemzeti Park - szavanna, a folyók mentén galériaerdővel.
- Kakum Nemzeti Park - rendkívül magasra növő fáiról nevezetes.
- Digya Nemzeti Park - a Volta-tó nyugati partján szavanna, galériaerdő.
- Bui Nemzeti Park - a Fekete-Volta két partján. Különösen a vízilóról nevezetes.
- Bia Nemzeti Park és bioszféra rezervátum - ott fekszik, ahol az örökzöldekből álló erdő átmegy a lombhullató erdőkbe.
- Nini Suhien Nemzeti Park - a nyugati országrész örökzöld erdeiben fekszik.
- Kyabobo Nemzeti Park - félszáraz lombhullató erdő.
Természeti világörökség[szerkesztés]
Jelenleg nem tart számon ghánai tájat az UNESCO világörökségként.
Történelem[szerkesztés]
A középkorban létezett már egy Ghána állam, ahonnan az akan népek ősei erednek, az azonban nem is érintette a mai Ghána területét. 1600 körül a mai Közép-Ghána területén létrejött az Ashanti Birodalom. Ez a birodalom a 19. századig fennmaradt.
Aranyparton 1482-ben a portugálok felépítették Elmina erődjét. Ez lett az arany-, az elefántcsont- és a rabszolga-kereskedelemközpontja. A 17. században a portugálokat kiszorítva a hollandok, angolok, svédek, dánok is meghódítottak egy kis szeletet a parton. Emiatt Európán kívül sehol máshol a világon nem látni ilyen sűrűn európai építésű katonai létesítményeket. A leghosszabb ideig az angolok maradtak itt.
1820 körül lett az Aranypart Nagy-Britannia birtoka. 1874-ben koronagyarmattá nyilvánították. A második világháború idején 40 000 ghánai vett részt a harcokban a brit hadseregben.
1947-ben Kwame Nkrumah harcot indított a függetlenség elnyerésére. Ő az Amerikai Egyesült Államokban járt egyetemre, ahol megismerkedett a pánafrikai eszmékkel. Valójában nem csupán Aranypart függetlenségére törekedett, hanem olyan egységes Afrikáról álmodott, amely képes ellenállni a neokolonialista törekvéseknek. Szándéka szerint ebben az Afrikában a következő elvek érvényesültek volna: szabadság és igazság, egyenlőség és ingyenes oktatás mindenkinek, tekintet nélkül az etnikai háttérre vagy vallásra.
A függetlenséget 1957. március 6-án vívta ki Ghána, első elnöke Nkrumah lett. Ekkor Aranyparthoz csatolták Brit-Togót is. A fiatal ország gyors iparosításba kezdett a szocialista tervgazdálkodásra emlékeztető módon. Az 1960-as évekre Afrika egyik legjobban iparosodott, legfejlettebb országává küzdötte fel magát.
1966-ban Nkrumah hatalmát katonai puccs számolta fel, bizonyos vélemények szerint a CIA állt a háttérben. Sorozatos katonai puccsok következtek. A katonák azonban korruptak voltak, képtelennek bizonyultak az ország irányítására és Ghána hanyatlani kezdett. 1981-ben Jerry John Rawlings repülőhadnagy megdöntötte a hivatalban lévő juntát és megpróbálta demokratizálni Ghánát.
Az átmeneti gyors fejlődést hanyatlás követte, amely a kakaó árának csökkenéséből, illetve a kőolaj árának növekedéséből adódott, és súlyos fizetésimérleg-hiányt vont maga után. A gazdasági hanyatlást politikai válságok is tetézték, az ország gazdasága összeomlott, az 1980-as évek végére gyakorivá váltak az éhínségek. A stabilizációs programkidolgozásához és bevezetéséhez a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank adott irányelveket. A gazdasági egyensúly helyreállt, de ennek az ára az volt, hogy elmélyültek a társadalmi feszültségek, és növekedtek a környezeti károk.
Népessége[szerkesztés]
Képek
(1/11)▶
.jpg) |
A népesség eloszlása egyenlőtlen, a partvidék viszonylag sűrűn lakott, a mezőgazdaság és kereskedelem jelenti a megélhetést. A terület északi része – a mostoha természeti feltételeknek köszönhetően – ritkán lakott.
Az országban jellemzően nagycsaládosok élnek. Ezért a rokonok könnyen tudnak segíteni egymásnak a problémákban. A városokban él a lakosság közel fele.
Népcsoportok[szerkesztés]
A lakosság nagyon sokszínű, csakúgy mint egész Afrikában. Sokféle etnikai csoport él az országban, szinte mindannyian sötét bőrű szudáni népcsoportok. Legnépesebb etnikum az akan 44%-kal, őket követik a moszik, a szomszédos Burkina Faso legnépesebb etnikuma 16%-os aránnyal. Nem sokkal kevesebben vannak az ewék 13%-kal. A ga-adaigme törzsek 8%-ot tesznek ki. Több országban is elterjedt szudáni népcsoport a gurmák és a jorubák, előbbiek 3, utóbbiak már csak 0,6%-át adják a népességnek. Ezenkívül még számtalan kisebb szudáni fekete népcsoport él az országban. Ők a csekély számú európai (brit) származású lakossal együtt 15%-át teszik ki a népességnek.[4]
Nyelvek[szerkesztés]
Vallások[szerkesztés]
Az országban a 2000-ben végzett népszámlálás adatai szerint a lakosság 68,8%-a keresztény (18,6% protestáns, 15,1% katolikus, 24,1% pünkösdi/karizmatikus), 15,9%-a muzulmán, 8,5%-a törzsi vallású, 0,7% egyéb és 6,1% nem válaszolt.[5]
Az emberek nagyon vallásosak, úgy gondolják, aki nem hívő, könnyen baj érheti.
Népesebb városok[szerkesztés]
Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]
Alkotmány, államforma[szerkesztés]
Államforma: elnöki köztársaság. 1957. március 6-án Ghána elérte a függetlenségét, ő volt az első afrikai ország, aki a gyarmati országok közül szabad lett. Azóta különböző demokratikus és diktatórikus kormányok kerültek hatalomra. 1993. január 7. óta elnöki köztársaság a Nemzetközösségen belül. A parlament egykamarás, amelyben 230 képviselő foglal helyet. A többpártrendszerű országban jelenleg az Nemzeti Demokratikus Kongresszus (NDC) 114 képviselővel vesz részt, az ellenzéki Új Hazafi Párt (NPP) 107 helyet tud magáénak, a Népi Nemzeti Kongresszus (PNC) 2, a Népi Konvent Párt (CPP) 1 helyet szerzett és 4 független képviselő került be a 228 fős parlamentbe.[6]
A parlament és az elnök is 4 évre kap bizalmat a szavazóktól. A legutóbbi választás 2008 decemberében volt, ahol John Evans Atta Mills győzött. Az alkotmány garantálja a lakosságnak, hogy szabadon éljen, magántulajdonnal rendelkezzen.
Védelmi rendszer[szerkesztés]
Közigazgatási felosztás[szerkesztés]
Az országban 10 régió van.
 |
|
Politikai pártok[szerkesztés]
Elnökök[szerkesztés]
Külpolitika[szerkesztés]
Az ország Amerika-barát. Ghána Nyugat-Afrikában a legstabilabb ország. Az ország több humanitárius és katonai bevetésen vesz részt. Az ENSZ megbízásából Libanonban, Koszovóban, Elefántcsontparton, Burundiban és Szudánban (Darfur) is állomásoztat katonákat.
Ghána tagja az ENSZ-nek, az Afrikai Uniónak, a Nemzetközösségnek, a Nyugat-afrikai Gazdasági Közösségnek (ECOWAS), a Nemzetközi Valutaalapnak (IWP), a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO).
Az ENSZ főtitkára 1997 és 2006 között a ghánai Kofi Annan volt. Érdekesség, hogy a Magyarországgal szomszédos Szlovénia egyik városának, Pirannak polgármestere, Peter Bossman is ghánai születésű.[8][9]
Környezetvédelem[szerkesztés]
Japánból, az Egyesült Államokból és Európából Ghánába szállított elektronikai hulladék kérdése felveti a környezeti igazságosság[10] kérdését, Ghánának komoly környezeti problémái (talaj, víz, levegő szennyeződés) adódnak a más kontinensekről odaszállított hulladék miatt is.[11] Több ezer ember dolgozik az illegális hulladékiparban, akik az alábbi egészségügyi kockázatoknak vannak kitéve: meddőség, vetélés, daganatos megbetegedések, hormonális betegségek és születési rendellenességek.[12]
Gazdasága[szerkesztés]
Képek
(1/7)▶
 |
Mezőgazdaság[szerkesztés]
Ghána ásványkincsekben gazdag monokultúrás mezőgazdasági ország, a bányászat és a fakitermelés 50, a mezőgazdaság 40, a feldolgozóipar pedig a GDP 10%-át adja. Az arany és a kakaó a legfőbb kiviteli cikkek.
A kakaót a sűrűn lakott Ashanti-küszöbön termesztik monokultúraszerűen. A kisparaszti birtokok viszont sok idénymunkást foglalkoztatnak. Az ország évtizedeken át a világ vezető kakaótermesztője volt, de az elterjedő vírusfertőzés, illetve a talaj kimerülése miatt csökkent a termelés, ma már csak a második, de a cikk még így is a kivitel 1/3-át képviseli.
Az ország középső és északi részén a lakosság naturálgazdálkodást folytat. A kisparcellás művelés a munkaképes korú lakosság mintegy 85%-át foglalkoztatja. Az ország nem képes önellátására, gabonából, rizsből behozatalra szorul. A csapadékosabb területeken őshonos esőerdőt folyamatosan irtják, bár a feldolgozatlan farönkök exportját a kormány 1995-ben betiltotta. [3]
Ipar[szerkesztés]
Nemzetközileg is jelentős mennyiségű aranyat, mangánércet és ipari gyémántot termelnek ki. A nagy mennyiségű, de még szerény kitermelésű bauxit a jövőben növelheti az ország bevételeit. 2007-ben felfedeztek egy tengeri olajmezőt, ami becslések szerint 3 milliárd hordó kőolajat rejt. Az olaj kitermelése 2010 végén kezdődik. Az olajkutatás tovább folyik, a feltárt olajtartalék mennyisége növekszik.
Legfontosabb ipari ágazatai közé tartozik a faipar, az élelmiszeripar és a textilipar. A villamos energia nagy része a Volta folyón épült vízerőműből származik, mely 1965-ben készült el. (Az Akosombónál felépített gát felduzzasztotta a folyó vízét, és így egy 520 km hosszú, 8500 km²-es tó keletkezett, a tó feltöltődése miatt a területről körülbelül 80 000 embert kellett kitelepíteni). 1991 és 1999 között a 300 állami vállalat több mint 2/3-át privatizálták.
Az ipar legnagyobb része a déli tengerparton, és a fővárosban, Accrában tömörül.
A fő tengeri kikötő Temában található, 30 km-re keletre a fővárostól. Tema mély vízű kikötője 1962-ben készült el. A városban összpontosul a gyáripar (alumíniumkohó, kőolaj-finomító, acélmű, cementgyár, halkonzerv- és csokoládégyár, textilipar).
Nyugaton található másik nagy kikötőváros, Sekondi-Takoradi bonyolítja a faipari áruk és bányakincsek kereskedelmét, ipara is főként ezekhez a cikkekhez kötődik (fűrésztelepek, furnérgyárak). Takorai lesz az új olajbányászat központja is, mivel a mélytengeri olajlelőhelyek Takoradiból érhetők el legegyszerűbben.
Az általános forgalmi adót 1998-ban vezették be, amelynek egységes mértéke 2000 óta 12,5%
Kereskedelem[szerkesztés]
- Exporttermékek: arany, kakaó, fa, bauxit, alumínium, mangánérc, gyémánt, kőolaj
- Importtermékek: közszükségleti cikkek, ipari termékek, kőolaj, élelmiszer
- Főbb kereskedelmi partnerek: Togo, Egyesült Királyság, Nigéria, USA, Olaszország, Németország, Franciaország, Spanyolország
Közlekedés[szerkesztés]
Közúti közlekedés[szerkesztés]
Az utak hossza 35 000 km, ebből 11 000 km aszfaltozott. A legfontosabb útvonalak a tengerparton futnak és észak Ghánát, Togót valamint Malit kötik össze a tengeri kikötőkkel. Egy európai szintű rövid autópálya található Accra és Tema között.
Az utakon főleg személygépkocsik és trotrók (kisbuszok) közlekednek. Északon az emberek főleg kerékpárral járnak. Az utak az utóbbi időkben túlterheltek és a levegő elég szennyezett, mivel a járművek már elavultak.
A fő tömegközlekedési eszköz a trotro, amely egy 12--35 fős kisbusz. Az országban nincsenek buszmegállók, vagy csak kevés. Ha valaki le, vagy fel akar szállni jeleznie kell a buszsofőrnek.
Légi közlekedés[szerkesztés]
A Kotoka International Airport Accrában a nemzetközi repülőtér, amelyet nemrégiben modernizáltak. Az országba menetrendszerű járatokat indít a Lufthansa, KLM, British Airways, Delta Airlines, Emirates, Egypt Air, Ethiopian Airline, South African Airways és Alitalia.
Az ország alábbi városaiban van belföldi reptér:
|
|
|
Vízi közlekedés[szerkesztés]
Tema és Sekondi-Takoradi a két nagy tengeri kikötő. 2002-ben felújították Tema kikötőjét, és modern terminálokat építettek.
A Volta-tavon árut és személyeket is szállítanak. A főbb kikötők a tó partján: Kpandu, Kete Krachi, Yeji és Yapei.
Vasúti közlekedés[szerkesztés]
A gyarmati időkben kezdődött el a vasút építése, amelyen nyersanyagokat és árukat szállítottak. Az első vonalat 1907-ben kezdték el építeni Sekondi és Tarkwa között. Mára a vasúti áruszállítás gyakorlatilag megszűnt, a vasúti pályák felújításra szorulnak, illetve új vonalak építésére lenne szükség.
Kultúra[szerkesztés]
Ghána legtöbb városa délen van, nagy részük a tengerparton. Bőség és nyomor egyaránt jelen van itt. Megtalálhatók a gyarmati múlt emlékei, a kétemeletes házak, elöl-hátul tágas verandákkal, amelyeket magas fa- vagy kőoszlopok támasztanak meg.
Északon a falusi lakosság főleg kerek, lapos vagy kúpos tetejű, sárból, gallyakból vagy más helyben található anyagból készült kunyhókban lakik. Egy-egy nagyobb család kunyhói kerítéssel vagy fallal körülkerített udvaron körben helyezkednek el. Az udvarban baromfit tartanak, itt raktározzák el a terményeket és pányvázzák ki éjszakára a nagyobb állatokat. Az ősök tisztelete ma is élő szokás és különböző szertartásokon emlékeznek meg a halottak szelleméről.
Minden ghánai városban - kicsiben és nagyban - van piacnap. Ezen a vidám és zajos eseményen az üzlet és a szórakozás keveredik. A nagyobb városok piacán szinte minden kapható: zöldség és szerelmi bájital, valamint a bennszülött hiedelmekre alapozott népszokások szerint készített bonyolult gyógyító szerek. A piacot a testes piaci mamák, azaz kofák uralják, akiknek üzleti fortélyai a maguk nemében egyedülállóak, politikai tájékozottságuk pedig helyi, regionális, néha országos ügyekben rendkívül figyelemre méltó.[13]
Képek a kultúráról
(1/14)▶
.jpg) |
Oktatási rendszer[szerkesztés]
A függetlenség óta folyamatosan bővül a képzés, csökken az analfabéták száma. Az állami büdzséből 1994 és 2004 között 22% volt a képzésre fordított pénzösszeg aránya.
A 6 éves gyerek már iskolaköteles és ennek a minimuma 9 év.
A 2007-es oktatási reform bevezetése után a 4 éves gyerekeknek 2 évig óvodába, majd 6 éves kortól 6 évig általános iskolába, utána 3 évig Junior High School-ba kell járniuk, azután Senior High School-ban eltöltenek 3 évet, ami után írják az érettségit (West African Senior Secondary Certificate Examination - WASSCE). Alternatívan lehet technikai iskolát végezni, ahol szakmunkás bizonyítványt kapnak a diákok.
Az országban 6 állami egyetem működik és számtalan magánegyetemet alapítottak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése