Sierra Leone

[bevezető szerkesztése]

Mangrovemocsárerdős partját 30–40 km széles parti síkság övezi, amely északkelet felé 150–200 m magas dombsággá emelkedik. Az ország belső részét a Guineai-küszöb völgyekkel szabdalt fennsíkjai alkotják, amelyekből 800–1200 m magas röghegységek emelkednek ki. A legmagasabb csúcsa a Loma-hegységben található Loma Mansa, 1948 méter.

Vízrajz[forrásszöveg szerkesztése]

A fontosabb szigetek: Banana Islands, Turtle Islands, Sherbro-Island. Fontosabb folyók: Mano, Moro, Rokel.

Éghajlat[forrásszöveg szerkesztése]

Az éghajlat trópusi, két évszakkal: az esős évszak májustól novemberig tart, a száraz évszak decembertől májusig. A száraz évszakban éjszakánként némileg hűvösebb van, a levegő éjszakánként lehűlhet 16 °C-ig. A napi maximum hőmérséklet 26 °C és 36 °C között változik az év során.

Élővilág, természetvédelem[forrásszöveg szerkesztése]

Picathartes gymnocephalus

Az ország területét eredetileg esőerdő fedte. A mezőgazdasági művelés és a szarvasmarhák legelőszükséglete miatt nagy területeken kiirtották az erdőt már régebben. Újabban pedig a bányászat és az iparszerű fakitermelés fenyegeti az erdőket. Az erdővel fedett terület drámaian csökkent az 1980-as évek óta. Bár vannak erdővédelmi törvények, törvényesen védett területek, a polgárháborús körülmények között senki sem foglalkozott ezek érvényesítésével.

Nemzeti parkjai[forrásszöveg szerkesztése]

2003-ban papíron 55 védett terület volt az állam területének 4,5%-án. Két nemzeti park van:

Outamba-Kilimi Nemzeti Park[2]
Gola-erdő (Gola Forest)[3]

Történelem[forrásszöveg szerkesztése]

Korai történet[forrásszöveg szerkesztése]

A történelem előtti kor fazekasságának maradványai a Kamabai melletti ásatásokból

Területén már a felső neolitikum korából településmaradványok és kőeszközök kerültek elő.[4] Afrika más részeiből több hullámban népesedett be. Vasat a 9. században kezdtek használni, 1000 körül a partvidéki törzsek földet műveltek. A sűrű őserdő megvédte az ittenieket a gyarmatosítás előtti nagy afrikai birodalmak befolyásától és az iszlamizálástól. Az iszlám a 18. századig nem tudott elterjedni.

Az európaiak a mai Sierra Leone lakóival korán kapcsolatba kerültek. 1462-ben Pedro da Cintra portugál felfedező térképezte fel azokat a dombokat, amelyek a mai Freetown kikötője körül vannak, és a Serra de Leão, azaz ’Oroszlánhegylánc’ nevet adta nekik. Ennek spanyol megfelelője Sierra Leona, amely helytelen írásmóddal Sierra Leone-ként rögzült az angolban, ahonnan elterjedt a többi nyelvbe is. Később portugál kereskedők jöttek, majd a kikötőben 1495-ben erőd épült a kereskedelmi állomás védelmére. Később a portugálokhoz hollandok és franciák csatlakoztak; mindannyian a rabszolgakereskedelem támaszpontjaként hasznosították Sierra Leonét. 1562-ben az angolok is csatlakoztak a rabszolgakereskedelemhez: Sir John Hawkins 300 rabszolgát vásárolt.

Volt rabszolgák földje[forrásszöveg szerkesztése]

1787-ben terv született arra, hogy londoni feketéket telepítenek le Sierra Leonéban, amelyet elneveztek a "Szabadság Tartományának". 1787. május 15-én érkezett a feketék egy csoportja Sierra Leone partjai elé, néhány angol kereskedő társaságában. Ők szervezték meg a St. George's Bay Company-t. A feketék nagy része Amerikából származott, de voltak köztük Afrikából és Ázsiából Londonba érkezettek is.

A telepesek első csoportját kis híján kiirtották a betegségek és az ellenséges bennszülött lakosság. Thomas Peters beavatkozására a Sierra Leone Company máshol telepítette le a volt rabszolgák következő csoportjait. Ekkor érkezett közel 1200 fekete Nova Scotiából, többségük az Amerikai Egyesült Államokból szökött rabszolga volt. Nova Scotiában többnyire terméketlen földeket kaptak, a kemény telek sok áldozatot szedtek közülük. Velük alapította Freetown települést 1792-ben Peters. Később más csoportok is csatlakoztak hozzájuk.

A 19. században rabszolgák ezreit irányították felszabadításuk után Freetown-ba. Többségük Sierra Leonéban maradt. Ezek a visszairányított afrikaiak Afrika különböző részeiből származtak, főleg a nyugati partvidékről. Csatlakoztak a korábbi telepesekhez és ma ők ismertek kreol vagy krio néven. A gyarmat köznyelve a krio lett, amely a 18. századi, rabszolgák által beszélt amerikai nyelvben gyökerezik. Gyorsan elterjedt a térségben mint a kereskedelem és a keresztény missziók közvetítő nyelve.

Az 1827-ben alapított Fourah Bay College gyorsan magához vonzotta a nyugati part angolul beszélő afrikai tanulóit. Több mint egy évszázadig ez volt az egyetlen európai jellegű egyetem a Szaharától délre fekvő Afrikában.

Gyarmati időszak[forrásszöveg szerkesztése]

Sierra Leone gyarmati időszakában a bennszülött népek többször lázadtak fel eredménytelenül a brit uralom és a krio domináció ellen. A legnevezetesebb közülük a kunyhóadó-háború volt 1898-ban. Első vezetője Bai Bureh volt, a temne nép főnöke, aki elutasította a britek által bevezetett kunyhóadót. Ezt az adót a többi bennszülött főnök is szuverenitásuk elleni támadásnak tekintette. Amikor a britek elfogatóparancsot adtak ki az adózás megtagadása miatt Bai Bureh ellen, ő harcba kezdett az uralma alatt álló temne falvak élén. Csatlakoztak hozzá limba, loko, soso, kissi és mandinka falvak. Bureh harcosai hónapokon át ellenálltak a brit csapatoknak. Brit katonák és Bureh felkelőinek százai haltak meg. Végül november 11-én fogságba esett Bureh és száműzték az Aranypartra (a mai Ghánába). 96 társát felakasztották.

A kunyhóadó-háború veresége ellenére az ellenállás a gyarmati időszak egészében folytatódott, időnként zavargások törtek ki. Az 1955-ös és 1956-os zavargásokban sok tízezren vettek részt a.

Másik nevezetes esemény 1935-ben történt: a De Beers vállalkozáshoz tartozó Sierra Leone Selection Trust bányakoncesszió kapott 99 évre. Gyémántbányászat kezdődött az országban.

Az ország korlátozott önkormányzatot kapott 1953-ban. Az 1960-as londoni alkotmánytárgyalások után 1961. április 27-én lett független Sierra Leone. Ez a nap volt az 1898-as kunyhóadó-háború kitörésének évfordulója.

Független ország[forrásszöveg szerkesztése]

Az ország első miniszterelnöke Sir Milton Margai lett. Orvos volt, 1951-től a gyarmat főminisztere. Pártja, a Sierra Leone Néppártja (SLPP) nagy fölénnyel győzött az első általános választásokon 1962 májusában. Sir Milton Margai 1964-ben bekövetkezett halála után testvére, Sir Albert Margai lett a miniszterelnök. Három éves miniszterelnöksége sok kritikát váltott ki. Rendszere korrupt volt és a mende etnikai csoportot privilegizálta. Megpróbálkozott egypárti állam kiépítésével, de ennek hevesen ellenállt az ellenzéki Össznépi Kongresszus (APC), míg végül megbukott az ötlet. Albert Margai kormányzata idején a mendék befolyása megnőtt a közszolgálatban és a hadseregben. A katonai és polgári csúcsvezetők többsége mende volt. Így aztán a beruházások a mendék által lakott délnyugati vidéken összpontosultak.

A majdnem döntetlen eredményt hozó 1967 márciusi választások puccsok sora következett, míg végül Siaka Stevens stabilizálta hatalmát. A limba nép tett szert erős befolyásra a kormányzatban és a közszolgálatban. Az 1970-es években a másik fő etnikai csoport, a temnék ellenzékben voltak az APC kormányával szemben. 1978-ban Stevens a temne néphez tartozó Sorie Ibrahim Koromát nevezte ki alelnöknek. Ezután a temnék a második legbefolyásosabb etnikai csoport lettek a limbák után.

1971 április 19-én a parlament köztársasággá nyilvánította Sierra Leonét. Siaka Stevens, aki addig miniszterelnök volt, lett az ország első elnöke. 1971 és 1973 között Stevens guineai csapatokat hívott be uralmának támogatására. Stevenst 1976 márciusában ellenjelölt nélkül választották meg újabb öt évre elnöknek. Az 1978-ban a parlament által elfogadott új alkotmány bevezette az egypártrendszert.

Siaka Stevens 14 évi elnökség után 1985 novemberében lemondott a köztársasági elnökségről, de továbbra is az APC - a kormánypárt elnöke maradt. Az APC választotta ki az elnökjelöltet, Stevens utódját. Stevens személyesen ajánlotta erre a posztra a köztársaság fegyveres erőinek főparancsnokát, Joseph Saidu Momoh vezérezredest. Stevenshez hasonlóan Momoh is a limba néphez tartozott. Joseph Saidu Momoht 1985 november 28-án választották elnökké népszavazással, ahol ő volt az egyetlen jelölt. Momoh elnök elleni 1987 márciusi sikertelen puccskísérlet után több mint 60 főtisztet börtönöztek be, köztük Francis Minah alelnököt, akit leváltottak, elítéltek a puccskísérletben való részvételéért és felakasztottak 5 másik emberrel együtt 1989-ben. Ez egyébként már a sokadik puccskísérlet volt a rendszer ellen. A korábbiak is hasonlóan végződtek.

Többpárti alkotmány és a RUF lázadása[forrásszöveg szerkesztése]

Egy, a polgárháborúban elpusztult iskola Koinduban. (Összesen 1270 általános iskola pusztult el a háború alatt.[5]

1990. októberében Momoh elnök egy bizottságot nevezett ki az 1978-as egypárti alkotmány felülvizsgálatára. A bizottság javaslatai alapján a parlament olyan alkotmányt fogadott el, amely visszaállította a többpárti rendszert; 1991. október 1-jén lépett hatályba.

1991-ben polgárháború tört ki, amelynek fő okai a kormányzat korrupciója és a gyémántbányászat hasznával való rossz gazdálkodása volt. Belső okok mellett a szomszédos Libériában folyó harcoknak is szerepük volt polgárháború kitörésében Sierra Leonéban. Charles Taylor - aki akkoriban a Libériai Nemzeti Hazafias Front vezetője volt - segítette a Forradalmi Egyesült Frontot (RUF), amelynek élén a sierra leonei hadsereg korábbi szakaszvezetője, Foday Sankoh állt. A RUF, Sankoh vezetésével, Taylor támogatásával első támadását 1991 március 23-án indította Sierra Leone keleti részén egy falu ellen, Libériából kiindulva. Sierra Leone kormányzata, amelyet aláástak a gazdasági nehézségek és a korrupció, képtelen volt számottevő ellenállás kifejtésére. Egy hónappal azután, hogy a RUF Libéria felől átlépte Sierra Leone határát, ellenőrzése alá vonta az ország keleti részét. A lázadók soraiban erőszakkal sorozott gyermekkatonák is harcoltak.

1992. április 29-én 6 fiatal katonatiszt puccsot hajtott végre Momoh elnök ellen, akit Guineába küldtek száműzetésbe. Megalakították a Nemzeti Ideiglenes Kormányzó Tanácsot (NPRC). 1992. május 4-én a 25 éves Valentine Strasser vette át az NPRC vezetését. Ő lett Sierra Leone államfője. Az NPRC azonnali hatállyal felfüggesztette az 1991-es alkotmányt, szükségállapotot hirdetett ki, korlátozta a szólás- és sajtószabadságot, rendeleti kormányzást vezetett be. A hadsereg és rendőrség tisztjei korlátlan jogot kaptak bírósági ítélet nélküli, korlátlan ideig tartó közigazgatási őrizetbevételre. Az NPRC alig volt hatékonyabb a lázadókkal szemben, mint a Momoh vezette APC. Az ország mind nagyobb része került a RUF harcosai kezére. 1995-ben kezükön volt a gyémántban gazdag Keleti tartomány és Freetown peremén álltak. Ekkor az NPRC több száz zsoldost bérelt az Executive Outcomes magánvállalattól. Ők egy hónap alatt visszaszorították a RUF harcosait határmenti enklávékba. Ebben az időben a korrupció elharapódzott az NPRC vezetői között, és hatalmi harc tört ki közöttük. 1996 januárjában, közel négy hatalomban töltött év után az NPRC vezetőinek egy része puccsal eltávolította Strassert a hatalomból. Vezetőjük Maada Bio alelnök volt. Bio ismét hatályba helyezte az alkotmányt és kiírta az általános választásokat.

Az 1996 elején megtartott elnökválasztás második fordulójában Ahmad Tejan Kabbah győzött. Ő Sierra Leone délkeleti, mende többségű részén született, de a kisebbségi mandingo etnikai csoporthoz tartozik. Pártja szerezte meg a parlamenti helyek többségét is.

Nem sokkal később Johnny Paul Koroma vezérezredes kísérletet tett a kormány elleni puccsra. Elfogták, bíróság elé állították, elítélték és bezárták. Ez nem tetszett magas rangú tisztek egy csoportjának. 1997. május 25-én egy tiszti csoport, amely önmagát Fegyveres Erők Forradalmi Tanácsának (AFRC) nevezte, megdöntötte Kabbah hatalmát. Az AFRC kiengedte Koromát a börtönből és kinevezte az ország elnökévé, államfővé. Koroma felfüggesztette az alkotmányt, betiltotta a tüntetéseket, leállított minden magán rádióállomást az országban és meghívta a RUF-ot kormányába. Tíz hónapot töltött posztján, majd a juntát akkor a nigériai vezetésű ECOMOG erők távolították el és visszahelyezték hatalomba a demokratikusan választott Kabbah elnököt 1998 márciusában. Polgárok százait, akik támogatták az AFRC kormányt, törvényellenesen őrizetbe vettek. 24-et közülük bűnösnek találtak és fellebbezés lehetősége nélkül kivégeztek 1998 októberében. Ekkor az Egyesült Nemzetek Szervezete békefenntartókat küldött a rend helyreállítására és a lázadók lefegyverzésére. Az első 6000 fő decemberben érkezett. 2000 februárjában az ENSZ Biztonsági Tanácsa a létszám 11 000 főre emeléséről döntött. De májusban, amikor csaknem az összes nigériai (afrikai békefenntartó) katona távozott és az ENSZ erői megkísérelték lefegyverezni a RUF csapatait Sierra Leone keleti részén, Sankoh emberei több mint 500 békefenntartót túszul ejtettek és a béke gyakorlatilag összeomlott. Kiújultak a harcok a RUF és a kormány erői között.

1991 és 2001 között 50 000 ember vesztette életét Sierra Leonéban a polgárháború következtében. Százezrek kényszerültek otthonuk elhagyására, sokan közülük Guineába és Libériába menekültek. 2001-ben az ENSZ csapatai bevonultak a felkelők kezén lévő térségekbe és megkezdték lefegyverzésüket. 2002 januárjában a háborút befejezettnek nyilvánították. Májusban újraválasztották Kabbah elnököt. 2004-ben befejeződött a lefegyverzés. Ugyancsak 2004-ben az ENSZ felállított egy törvényszéket, amely pereket kezdett a mindkét oldal háborús bűnösei ellen. 2005 decemberében az ENSZ békefenntartók elhagyták Sierra Leonét.

2007 augusztusában Sierra Leonéban parlamenti és elnökválasztást tartottak. Egyik elnökjelölt sem kapta meg a szavazatok többségét. A szeptemberben tartott második fordulón Ernest Bai Koromát választották elnökké.

Államszervezet és közigazgatás[forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[forrásszöveg szerkesztése]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[forrásszöveg szerkesztése]

A Legfelsőbb Bíróság épülete Freetownban

Politikai pártok[forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[forrásszöveg szerkesztése]

Az országot 3 tartomány, 1 község és 2 körzet alkotja

Eastern (Keleti)
- Kailahun
  - Peje West
  - Jaluahun
  - Jawei
  - Luawa
  - Malema
  - Kissi Teng
  - Kissi Tongi
  - Kissi Kama
  - Peje Bongre
  - Upper Bambara
  - Yawei
  - Dea
  - Penguia
  - Mandu

- Kenema
  - Dama
  - Tunkia
  - Nongowa
  - Lower Bambara
  - Kandu Leppiam
  - Gaura
  - Gorama Mende
  - Niawe
  - Koya
  - Malegohun
  - Simbaru
  - Small Bo
  - Dodo
  - Wando
  - Nomo
  - Langurama

- Kono
  - Tankoro
  - Gbense
  - Kamara
  - Nimikoro
  - Nimiyama
  - Sandor
  - Toli
  - Gbane
  - Lei
  - Soa
  - Fiama
  - Gorama
  - Mafindor
  - Gbane Kandor

Northern (Északi)
- Bombali
- Bambia
- Koinadugu
- Port Loko
- Tonkolili

Chiefdoms

Southern (Déli)
- Bo
- Bonthe
- Moyamba
- Pujehun

Chiefdoms

Western Area (Nyugati)
- Western Area Rural
- Western Area Urban

Védelmi rendszer[forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai népcsoportok

Képek

(1/11)▶

Legnépesebb települések[forrásszöveg szerkesztése]

Bővebben: Sierra Leone városai

Etnikai megoszlás[forrásszöveg szerkesztése]

Lakosságát 17 különböző szudáni néptörzs alkotja.

A főbb népcsoportok:

Mende 30,6% (D-en, DK-en)
Temne 29,4% (É-ÉNy)
Limba 8,4% (északon)
Kono 5,2% (keleten)

Nyelvi megoszlás[forrásszöveg szerkesztése]

A hivatalos nyelv az angol, de ezt csak a művelt kisebbség használja. A legfőbb közösségi nyelv délen a mende, északon a temne.[6]

Vallási megoszlás[forrásszöveg szerkesztése]

Vallás: muzulmán 60%, keresztény 10%, törzsi vallású 30%. A muszlim vallás északon, főként a temnék között terjedt el, keresztények nagyrészt a parti sávban élnek.

Szociális rendszer[forrásszöveg szerkesztése]

Ebola[forrásszöveg szerkesztése]

Bővebben: Nyugat-afrikai Ebola-járvány

Gazdaság[forrásszöveg szerkesztése]

Képek

(1/4)▶

Általános adatok[forrásszöveg szerkesztése]

Földünk egyik legszegényebb, eladósodott országa. A lakosok közel fele folytat önellátó gazdálkodást és (2004-ben) kb. 70%-a él a szegénységi küszöb alatt.[7] A külföldi államadósság 2004-ben a GDP bő másfélszerese.

Gazdasági ágazatok[forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[forrásszöveg szerkesztése]

Fejlődő mezőgazdasági ország. Növénytermesztés: rizs, manióka, batáta, pálma, földimogyoró, kávé, kakaó és gyümölcs.

Ipar[forrásszöveg szerkesztése]

1930-tól bányászták a gyémántokat, amelyet a Brit Birodalom "örökölt" meg. Ma már a gyémántkészlet nagyobbrészt kimerült, vagy nincs pénz, illetve nem gazdaságos a kibányászása, de még mindig az ország legfontosabb ásványkincse.

Jelentősebb iparágak: vasérc-, rutil- és bauxitbányászat; kisüzemi gyártás (italok, textíliák, cigaretta, lábbelik); kőolaj-finomítás, kereskedelmi hajók javítása, növényolajipar, faipar (fűrésztelepek).[8]

Kereskedelem[forrásszöveg szerkesztése]

Főbb árucikkek 2014-ben: [9]

Export: gyémánt, rutil, kakaó, kávé, hal
Import: élelmiszerek, gépek és berendezések, üzemanyag, vegyi anyagok

Főbb partnerek 2014-ben: [10]

Export: Kína 80%, Belgium 8,8%
Import: Kína 13,2%, USA 7,1%, India 6,8%, Egyesült Királyság 6,6%, Belgium 6,1%

Az országra jellemző egyéb ágazatok[forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[forrásszöveg szerkesztése]

Út két település között (Kenema - Kailahun) az ország keleti részén

A közlekedés fejletlen. A 2000-es évek elején az összes közútnak csak 1/10-e aszfaltozott.[11]

84 km keskeny nyomtávú ipari vasútja van.

A hajózható folyószakaszok hossza 800 km. Fontosabb kikötők: Freetown, Pepel.

Nemzetközi repülőtere: Freetown-Lungi.

Tudomány

2016. november 14., hétfő

Sierra Leone

[bevezető szerkesztése]

Tartalomjegyzék