Mauritánia [bevezető szerkesztése]
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
| Mauritániai Iszlám Köztársaság | |||
| الجمهورية الإسلامية الموريتانية (al-Dzsumhúrija al-Iszlámíja al-Múrítáníja) Ndenndaani lislameeri Moritani Repiblik bu Lislaamu bu Gànnaar République Islamique de Mauritanie | |||
| |||
| Nemzeti mottó: شرف إخاء عدل Honneur, Fraternité, Justice (arabul és franciául: Becsület, Testvériség, Igazság Nemzeti himnusz: Mauritániai himnusz | |||
 | |||
| Fővárosa | Nouakchott | ||
| é. sz. 18° 09′, ny. h. 15° 58′ | |||
| Államforma | köztársaság | ||
| Vezetők | |||
| Elnök | Mohammed Úld Abd el-Azíz | ||
| Miniszterelnök | Múláj Úld Mohammed Lagdaf | ||
| Hivatalos nyelv | arab | ||
| Beszélt nyelvek | Hasaniya, fulani, Soninke, volof, francia | ||
| függetlenség | Franciaországtól | ||
| kikiáltása | 1960. november 28. | ||
| Tagság | ENSZ, Afrikai Unió, IMF, Frankofónia, OIC, Arab Liga | ||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | 3 889 880 fő (2013)[1] | ||
| Rangsorban | 134 | ||
| Becsült | 3 461 041[2] fő (2013. július) | ||
| Rangsorban | 134 | ||
| Népsűrűség | 2,6 fő/km² | ||
| GDP | 2005 | ||
| Összes | 6 876 millió USD (146) | ||
| Egy főre jutó | 2 577 USD | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 1 030 700 km² | ||
| Rangsorban | 28 | ||
| Időzóna | GMT (UTC0) | ||
| ▼ kinyitEgyéb adatok | |||
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra. | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Mauritániai Iszlám Köztársaság témájú médiaállományokat.
| |||
| |||
Határainak hossza: 5074 km. Ebből Algériával 463 km, Malival 2 237 km, Szenegállal 813 km, Nyugat-Szaharával1561 km a közös.
Tartalomjegyzék
[elrejtés]Földrajz[szerkesztés]
Domborzat[szerkesztés]
Mauritánia területe 1 030 700 km², ezzel a világ 29. legnagyobb országa. Magyarországnál tizenegyszer nagyobb területű.
Az ország területe keleten és északon a Szahara része. Középső részén az átlagos magasság 300–500 m között van. Itt található az Adrar, a Tagant és az Affollé homokkőmagaslat. Északi részén terül el a legmagasabb hegye, a Kédia d'Idjil (917 m).
Az ország déli részét alacsony fennsík alkotja, amelynek egy részét száraz, gyér füvű területek borítják és időszakos vízfolyások tagolják. A fennsík másik része kavics- és homoksivatag.
A közel 900 km hosszú keskeny parti síkság csak délen szélesedik ki a Szenegál folyó alföldjében.
Vízrajz[szerkesztés]
Az ország legnagyobb folyója a déli határon a Szenegál. Ebbe északról, Mauritánia felől csak néhány időszakos patak folyik.
Éghajlat[szerkesztés]
Északon forró és száraz az éghajlat, délen július és október között esik némi eső. Az év többi szakában északkeleti szelek fújnak, az időjárás olyan, mint a Szaharában. Nouakchottban a januári középhőmérséklet 22 °C, a júliusi 28 °C. Az évi csapadékmennyiség 160 mm.
Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]
Nemzeti parkjai[szerkesztés]
- Banc d'Arguin Nemzeti Park (franciául: Parc National du Banc d'Arguin) - a tengerpart déli szakasza. Vándormadarak pihenőhelye. Természeti világörökség.
- Diawling Nemzeti Park - a Szenegál folyó deltája. Kiterjedt mocsárvilág. A malária veszélye miatt maradt emberektől érintetlen.
Történelem[szerkesztés]
Az országban már kr. előtt 10. évezredben is éltek emberek. A mai Mauritánia területét a föníciaiak, majd a rómaiak hódították meg. A római időkben először II. Juba, Numídia volt királya alapított Római kliensállamot Kr. e. 25-ben, amely fia, Ptolemaiosz haláláig, Kr. u. 40-ig létezett, majd a Római Birodalom provinciája lett Mauretania néven. Marokkóhoz hasonlóan, a 7. században az arab világbirodalom része lett. Távoli-nyugatnak nevezték el a területet. Az iszlám hatására beindult a kézművesipar és a kereskedelem. A 11. században Mali fennhatósága alá került.
A 11. század elején alapították a Mór birodalmat. A birodalom a 12. században Ghánáig húzódott. Európában pedig Spanyolországjelentős része tartozott a birodalomhoz. Ez a birodalom 1147-ben omlott össze. A 15. század elején a nomád Kunta-arabok foglalták el a területet. A portugál hódítók a 15. század végén érkeztek a vidékre. Első támaszpontjukat 1543-ban alapították.
Ebben a században lett államvallás az iszlám.
A francia gyarmatosítók a 19. század végén tűntek fel Mauritániában. A franciák 1903-ban védnökséggé, 1904-ben Francia Nyugat-Afrika részévé, majd 1920-ban gyarmattá nyilvánították az országot. A Francia Közösség részeként 1958-ban autonóm köztársaság lett, majd 1960. november 28-án elnyerte függetlenségét. Ekkor lett Ould Daddah az ország atya cím birtokosa. Az egykori Spanyol Szaharadéli részét elfoglalta 1976-ban, három évvel később kivonult a területről a gerillatámadások miatt. A következő időszakban több kormányváltás is volt: Mustafa Ould Salek (1978-1979), Mohamed Mahmoud Ould Louly (1979-1980) és Mohamed Khouna Ould Haidalla (1980-1984). 1991 júliusában alkotmányt kapott az ország. 1992-ben pedig szabad parlamenti és elnökválasztás volt.
A franciák betiltották a rabszolgatartást és véget vetettek a nemzetségek közötti háborúknak. A gyarmati időszakban a lakosság nomád maradt, de sok letelepedett ember, köztük olyanok, akiknek elődeit évszázadokkal ezelőtt elűzték, települt be az országba. Amikor 1960-ban az ország elnyerte függetlenségét, a fővárost (Nouakchott) egy korábbi kicsi falu, Ksar helyén alapították. Ksar lakosságának 90%-a nomád volt. A függetlenség idején nagyszámú, a Szaharától eredetileg délre élő ember (haalpulaar, szoninke, wolofnépből) érkezett Mauritániába, a Szenegál folyó északi partvidékére. Mivel közülük sokan tudtak franciául és tájékozottak voltak a francia szokásokban, az újonnan érkezettek közül sokan lettek az új államban papok, katonák és tisztviselők. Ezek a tényezők, párosulva azzal, hogy a franciák elnyomták a mór északi vidékek legtovább ellenálló törzseit, megbontotta a régi hatalmi egyensúlyt és a déli lakosság és a mórok közti konfliktusok okává vált. Köztük áll a haratinok népes csoportja. Ők arabizált rabszolgák utódai, a mór társadalmon belül élnek, egyfajta alsó kasztként. A rabszolgatartás egyébként ma is közönséges dolog.
A mórok reakciója az volt a változásokra, hogy az arab nacionalizmus elterjedt az országban, egyre nagyobb a nyomás a nyelv és a jog, egyáltalán a mauritániai élet minden vonatkozásának arabizálására. Szakadás keletkezett a mórok között. Egyik fél szerint Mauritánia arab ország. Mások elismerik a nem mór népek domináns szerepét és különböző megoldásokat javasolnak az ország kulturális különbözőségeinek kiaknázására, de ezek egyikét sem tudták sikeresen alkalmazni. Az etnikai ellentétek 1989 áprilisában zavargásokká fajultak. Az etnikai feszültségek és a rabszolgaság érzékeny kérdése - a múltban és bizonyos vidékeken a jelenben is - az ország politikai vitáinak fő kérdései. Minden csoportban jelentős azok aránya, akik összetett, plurális társadalmat szeretnének.
Az országban 2005. augusztus 3-án a katonák (Conseil Militaire pour la Justice et la Démocratie – CMJD) csendes puccsot hajtottak végre.
A 2006-os választáson az ellenzék szerezte meg a parlamenti többséget. 2007. március 25-én Sidi Ould Cheikh Abdallahi lett elnök, akinek hatalmát 2008. augusztus 6-án katonai puccsal megdöntötték.
A 2009. július 18-án tartott elnökválasztáson a katonai puccsot elindító Mohamed Ould Abdel Aziz a szavazatok 52,6%-ával a hivatalos győztes.
Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]
Alkotmány, államforma[szerkesztés]
A katonai puccs előtt az ország iszlám elnöki köztársaság volt. A parlament 2 kamarás. Az alsóház neve „Népgyűlés” (81 fő), a felsőházé „Szenátus” (56 fő). A népgyűlés tagjait 5 évre, a szenátus tagjait 6 évre választják. A választójog 18 év felett jár.
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]
Elnökök[szerkesztés]
- 1960. november 28. – 1978. július 10.: Moktar Ould Daddah
- 1978. július 10. – 1979. június 3.: Moustapha Ould Salek ezredes:
- 1979. június 3. – 1980. január 4. : Mohamed Mahmoud Ould Ahmed Louly ezredes
- 1980. június 4. – 1984. december 12.: Mohamed Khouna Ould Haidalla ezredes
- 1984. december 12. – 2005. augusztus 3.: Maaouiya Ould Sid'Ahmed Taya ezredes
- 2005. augusztus 3. – 2007. április 19.: Ely Ould Mohamed Vall ezredes
- 2007. április 19. - 2008. augusztus 6.: Sidi Mohamed Ould Cheikh Abdallahi
- 2009. július 18. óta Mohamed Ould Abdel Aziz
Politikai pártok[szerkesztés]
Közigazgatási felosztás[szerkesztés]
Az országot 12 régió és a főváros alkotja:
 |
|
Védelmi rendszer[szerkesztés]
Népesség[szerkesztés]
Képek
(1/5)▶
 |
Általános adatok[szerkesztés]
A születéskor várható élettartam: férfiak 60, a nők 65 év (2015). A népességnövekedés 2,23%-os (2015). Városokban él a népesség 60%-a. (2015)[3]
A lakosság 4/5-e - a sivatag miatt - az ország 15%-án van összezsúfolódva.
Legnépesebb települések[szerkesztés]
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés]
Az ország lakossága 3,6 millió fő (2015 júl.), melynek 82%-át a berberek és arabok keveredéséből származó, negrid jelleget is mutató fekete mórok alkotják. További etnikumok: a lakosság 7%-a volof, 5%-a tukulör, 3%-a szoninke, 1%-a fulbe, további 2%-a pedig arab. Kb. 5 000 európai él az országban.
Hivatalos nyelv az arab.
A vallást tekintve a lakosság közel 100%-a muszlim (szunnita), nagyon kevés kereszténnyel.
Szociális rendszer[szerkesztés]
Gazdaság[szerkesztés]
Képek a gazdaságról
(1/10)▶
 |
Általános adatok[szerkesztés]
Az állam bevételének legfőbb tétele a vas- és rézbányászatból és -kivitelből származik. A legjelentősebb ásványkincs a zouerate-i bányában kitermelt vasérc. A hideg Kanári-tengeráramlás kedvező feltételeket nyújt a halászatnak. A legkevésbé fejlett országok egyike, jelentős élelmiszer-behozatalra és külföldi segélyekre szorul.
Néhány adat:
- Hazai össztermék (GDP)/fő: 1700 USA dollár (2002)
- Munkanélküliség: 21%
- Munkaerő: 786 000 fő
- Infláció: 3% (2002)
- A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása:
- mezőgazdaság 19%, ipar 30%
- szolgáltatások 51%
Gazdasági ágazatok[szerkesztés]
Mezőgazdaság[szerkesztés]
A mezőgazdaság a Szenegál folyó alföldjén (kukorica, rizs) összpontosul, illetve az oázisokra (datolya, köles, zöldség) korlátozódik. Szűkös megélhetést nyújt a nomád pásztorkodás. Az ország 0,2%-át művelik és 38%-án pásztorkodnak.
Ipar[szerkesztés]
Ipara fejletlen, a kézművességen túl csak néhány üzeme van.
Csak a halfeldolgozás, olajkitermelés és a bányászat (vasérc, arany, réz stb.) kiemelhető.[4] Legfontosabb terméke a vasérc, a külfejtéssel elérhető magnetit- és hematitkészlet. Adzsuzstnél rézérc kitermelés folyik. További kitermelés: gipsz, kősó, foszfát, kevés földgáz.[5] A kilencvenes években a parttól 80 km-re olajat találtak, de csak a legutóbbi időben kezdtek bele a kitermelésbe.
Kereskedelem[szerkesztés]
Az ország élelmiszerbehozatalra és külföldi segélyekre szorul.
Külkereskedelme 2014-ben: [6]
- Exporttermékek: vasérc, hal és haltermékek, arany, réz, kőolaj
- Főbb exportpartnerek: Kína 45,3%, Olaszország 7,6%, Spanyolország 6,1%
- Importáruk: gépek és eszközök, vegyipari termékek, berendezések, élelmiszer, fogyasztási cikkek
- Főbb importpartnerek: Kína 21,6%, Hollandia 9,4%, Franciaország 7,8%, Spanyolország 6%, Marokkó 5,3%, USA 4,6%
Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]
Közlekedés[szerkesztés]
Képek a közlekedésről
(1/6)▶
 |
Az ország közlekedését nehezíti az, hogy a terület jelentős része a Szaharában fekszik. Emiatt talán nem meglepő, hogy a fő közlekedési vonalak az ország nyugati, tengerparti sávjában összpontosulnak.
Vasúti közlekedés[szerkesztés]
Az országban 717 km-nyi vasúthálózat van, melyeken főleg a nyersanyagok szállítását végzik. A vasút Mine városától Nouadhibouig húzódik. A vonat nagyon lassú és megviseli az embert. A vasútvonal nem nagyon biztonságos, mert a homok rátelepszik a sínekre, és balesetet okoz. A vonatban is kárt tesz. A sivatagi vonat : Az ország déli bányáit egy egyvágányos vasútvonal köti össze a fővárossal, a Szaharán keresztül. Szinte kizárólag Mauritánia legnagyobb kincsét, vasércet szállít. Csak néhány személykocsit kapcsolnak rá. A vonalat egy állami társaság üzemelteti.
Közúti közlekedés[szerkesztés]
Az úthálózat hossza 8 100 km, ebből 1700 km aszfaltozott.
Légi és vízi közlekedés[szerkesztés]
Az országban 5 kikötő található és 10 repülőtér, melyből kettő nemzetközi forgalmat is bonyolít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése