Richard Milhous Nixon (Yorba Linda, Kalifornia, 1913. január 9. – New York City, New York, 1994. április 22.) az Amerikai Egyesült Államok 37. elnöke 1969 és 1974 között, és 36. alelnöke Dwight D. Eisenhower kormányzása alatt, 1953 és 1961 között.A második világháború alatt haditengerészetnél hadnagyként szolgált a Csendes-óceánon, ezután választották meg az Egyesült Államok Kongresszusának tagjává, később alelnökké. Már 1960-ban is indult az elnökválasztásokon, de ekkor ellenfele, John F. Kennedy nyert. 1968-ban George Wallace és Hubert Humphrey voltak az ellenfelei, de a szavazatok 56,1%-ával megnyerte a választásokat. 1972-ben újraválasztották. A Watergate-botrány miatt 1974-ben lemondott hivataláról. Ő az Egyesült Államok történetének első elnöke, aki lemondott hivataláról.

A Duke Egyetemen szerzett jogi diplomát; 1937 és 1942 között ügyvédként dolgozott. 1942 és 1946 között a haditengerészetnél szolgált. 1948-tól az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottságnál dolgozott. Republikánus politikusként 1947 és 1950között kongresszusi képviselő, majd 1950 és 1953 között szenátor.

1953 és 1960 között alelnök volt és ő volt a republikánus párt elnökjelöltje az 1960. évi elnökválasztáson. Az 1960-as években ismét ügyvéd, illetve jó nevű ügyvédi irodák üzlettársa (partner). 1969 és 1974 között az Amerikai Egyesült Államok elnöke volt. Nagy taktikusként tartották számon (gúnyneve Tricky Dicky volt.) 1972-ben az amerikai elnökök közül elsőként látogatta meg a Szovjetuniót és Kínát. Ugyanebben az évben megkötötte a Szovjetunióval a fegyverzetkorlátozásról szóló SALT–1 szerződést. 1973-ban fegyverszünetet kötött Vietnamban, ami gyakorlatilag a vietnami háború végét jelentette.

Az ún. Watergate-botrány 1972-ben pattant ki. Washingtonban a Potomac partján álló Watergate-épületben lévő demokrata párti főhadiszálláson betörőket értek tetten. A szálak Nixonhoz vezettek és az elnök, hogy megelőzze a leváltását célzó kongresszusi eljárást, 1974. augusztus 9-én lemondott. Nixonnal együtt kormányzatának hat tagja (Kleindienst, Ehrlichman, Haldeman, Magruder, Dean és Grey) is kénytelen volt lemondani. Ford elnök később kegyelemben részesítette. 1988-tól a Los Angeles Timesés a Sunday Times kommentátora volt.