Togo [bevezető szerkesztése]
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
| Togói Köztársaság | |||
| République Togolaise | |||
| |||
| Nemzeti mottó: Travail, Liberté, Patrie Nemzeti himnusz: Salut à toi, pays de nos aïeux | |||
 | |||
| Fővárosa | Lomé | ||
| é. sz. 8° 15′ 00″, k. h. 1° 10′ 60″ | |||
| Államforma | Köztársaság | ||
| Vezetők | |||
| Elnök | Faure Gnassingbé | ||
| Miniszterelnök | Komi Sélom Klassou | ||
| Hivatalos nyelv | francia | ||
| függetlenség | Franciaországtól | ||
| kikiáltása | 1960. április 27. | ||
| Tagság | ENSZ, Afrikai Unió, IMF, Frankofónia, OIC | ||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | 6 816 982 fő (2013)[1] | ||
| Rangsorban | 103 | ||
| Becsült | 6 993 000 fő (2014. július) | ||
| Rangsorban | 103 | ||
| Népsűrűség | 98 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 56 785 km² | ||
| Rangsorban | 122 | ||
| Víz | 4,2%% | ||
| Időzóna | GMT (UTC) | ||
| ▼ kinyitEgyéb adatok | |||
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra. | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Togói Köztársaság témájú médiaállományokat.
| |||
| |||
Tartalomjegyzék
[elrejtés]Földrajz[szerkesztés]
Domborzat[szerkesztés]
Az ország délen mindössze 53 km-es partszakaszon érintkezik a Guineai-öböllel, észak felé pedig Beninés Ghána közé ékelődve 70–140 km széles és keskeny sávban 600 km-re nyúlik a kontinens belsejébe. A tengerpartot csendes lagúnatavak övezik. A déli országrészt a part mentén termékeny, 30–50 km széles alföld (Terre de barre) övezi; ez észak felé alacsony fennsíkba megy át. Délnyugat-északkelet irányban az egész országon áthúzódik a Togo-hegység, amely legmagasabb csúcsa az Agou (1020 m).
Éghajlat[szerkesztés]
Togóban a trópusi éghajlat kétféle változata alakult ki. A parton az Egyenlítő vidékére jellemző két esős évszak a legmagasabb napállást követi, míg a belső országrészben az egyetlen esős évszak a nyári félévet foglalja magába. A tengert a mélyből feláramló víz hűti, ennek köszönhetően a partvidék viszonylag száraz, csapadékösszege évi 900 mm. A Togo-hegység 1400–1700 mm esőt kap, az Oti-medence 1000–1200 mm-t. Észak felé az évi középhőmérséklet (24-26 °C) enyhe évszakos ingadozása kissé fokozódik.
Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]
A természetes növénytakaró az éghajlattal összhangban magas füvű szavanna, amelyet délen sűrű ligetek, északon már inkább csak magányosan álló akáciák élénkítenek. A száraz évszakperzselő északkeleti szelétől, a harmattántól védett hegyvidéki lejtőkön s a folyók mentén sűrű örökzöld erdők is előfordulnak.
Nemzeti parkjai[szerkesztés]
Togóban három nagyobb nemzeti park található, amelyek fontos szerepet játszanak az ország turizmusában.[2]
- Fazao-Malfakassa Nemzeti Park szabdalt hegyvidéki területen Togo legnagyobb érintetlen erdeje;
- Keran Nemzeti Park az ország északi részén fekszik, árterületen;
- Fosse aux Lions: aránylag sűrűn lakott területen sokféle nagy testű állat, köztük elefántok.
A védett területek az ország területének 11%-át teszik ki.[3]
Történelem[szerkesztés]
A 11.-től a 16. századig terjedő időszakban különböző törzsek érkeztek a térségbe minden irányból: az ewe nép a mai Nigériából és Beninből, a mina és a guin nép Ghánából. A portugál hajósok 1471-1473 között jelentek meg először a togói partokon. A következő századokban a terület lakossága sokat szenvedett a rabszolga-kereskedelemtől, s a korabeli térképek is „Rabszolgapart” néven tüntették fel.
A 19. század derekán kibontakozó francia-német vetélkedésből az utóbbi került ki győztesen: 1884-ben Gustav Nachtigal és Mlapa törzsfőnök szerződése német védnökség alá kényszerítette Togót. 1919-ben a németek által gyarmatosított terület a Népszövetség égisze alatt brit és francia mandátum lett. A mai állam a francia mandátumterület, Kelet-Togo utódaként 1960-ban jött létre. Első elnöke Sylvanus Olympio volt. Őt megölték az 1963. január 13-i katonai puccs során. A puccsista katonatiszti csoportot Etienne Eyadama Gnassingbe őrmester vezette. A puccs után köztársasági elnökké Nicolas Grunitzkyt nevezték ki. 1967. január 13-án vértelen puccsal Eyadema Gnassingbemegfosztotta hatalmától Grunitzkyt és beült az elnöki székbe amit megőrzött 2005. február 5-én bekövetkezett hirtelen haláláig. 38 évet töltött a hatalom csúcsán, ő Afrika leghosszabban hatalmon maradt diktátora.
A katonák fiát, Faure Gnassingbet ültették be az elnöki székbe. Az ő elnöksége széles körű nemzetközi tiltakozást váltott ki, kivéve Franciaországot. Rövid ideig tartott. Faure Gnassingbe felállt székéből, de a két hónappal később tartott választást megnyerte. Az ellenzék szerint csaltak a szavazáson.
Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]
Alkotmány, államforma[szerkesztés]
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]
Togo 1967 óta elnöki köztársaság. 2005-ben bekövetkezett haláláig Gnassingbé Eyadéma kormányzott diktatórikusan. Halálát követően egy alkotmánymódosítás árán, több vitatott hitelességű választást követően[forrás?] fia, Faure Gnassingbé az ország vezetője.
A Nemzetgyűlés (Assemblée Nationale) 81 képviselőből áll. Az államfőt 5 évente választják újra. 2002 óta a Rassemblement du Peuple Togolais (RPT) nevű párt 72 helyet birtokol a parlamentben.
Politikai pártok[szerkesztés]
Kormányfők[szerkesztés]
Közigazgatás[szerkesztés]
Togo öt régióra és 23 prefektúrára van felosztva. Togo régiói (zárójelben a székhellyel), alpontokban a prefektúrák:
- Centrale (Sokodé)
- Blitta
- Sotouboua
- Tchamba
- Tchaudjo
- Kara (Kara)
- Assoli
- Bassar
- Bimah
- Doufelgou
- Kéran
- Kozah
- Maritime (Lomé)
- Golfe
- Lacs
- Lomé
- Vo
- Yoto
- Zio
- Plateaux (Atakpamé)
- Amou
- Haho
- Kloto
- Ogou
- Wawa
- Savanes (Dapaong)
- Oti
- Tône
Védelmi rendszer[szerkesztés]
Népesség[szerkesztés]
Képek
(1/10)▶
 |
Általános adatok[szerkesztés]
- Lakosság : 6 191 155 fő (2010) (A lakosság hivatalos száma több, mint duplájára nőtt az előző, 1981-es népszámlálás 2,719,567 fős adatához képest.)
- A népesség növekedése: 2,7% (2000-es becslés)
- Írástudás
- definíció: 15 éves kor felett tud írni és olvasni
- teljes népesség: 51,7%
- férfi: 67%
- nő: 37% (1995-ös adat)
A kor szerinti eloszlás nagyon egyenetlen; a togóiak majdnem fele 15 éven aluli.
Kor szerinti eloszlás[szerkesztés]
- 0-14 éves: 46% (férfi 1 161 610; nő 1 153 877)
- 15-64 éves: 51% (férfi 1 254 437; nő 1 327 306)
- 65 éves vagy idősebb: 3% (férfi 53 101; nő 68 171) (2000-es becslés)
Legnépesebb települések[szerkesztés]
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés]
Togo lakossága 21 etnikumból tevődik össze: we-Adja 40,1%, Temba-Kabre 23,1%, Akebou 13,2%, Gurma 9,7%, Ana-Ife 6,8%, nem afrikai 0,99%, egyéb 6%.
A lakosság 55%-a törzsi vallású, 30%-a keresztény (12% katolikus, 18% protestáns), 20%-a szunnita muszlim.
Szociális rendszer[szerkesztés]
Gazdaság[szerkesztés]
Képek
(1/4)▶
 |
Általános adatok[szerkesztés]
Gazdasági ágazatok[szerkesztés]
Mezőgazdaság[szerkesztés]
Gazdaságának fő ágazata a mezőgazdaság (köles, cirok kukorica, kávé, kakaó, gyapot, földimogyoró termesztése). Élelmiszerekből önellátó az ország. A gyéren lakott szavannákon állattenyésztés (kecske, juh) folyik.
Ipar[szerkesztés]
Földje jelentős foszfátkészleteket hordoz és ezt termelik ki. Jelentősebb még az élelmiszer feldolgozás, cementipar, kézművesipar, textilipar, italgyártás.[4]
Kereskedelem[szerkesztés]
- Fő exportcikkek: gyapot, foszfát, kávé, kakaó
- Fő importcikkek: gépek és eszközök, élelmiszerek, kőolajtermékek[4]
- Exportjának fő célországai (2013-ban): Libanon 11,7%, India 10,7%, Kína 9%, Burkina Faso 8,5%, Benin 8,3%, Belgium 6,5%, Niger 6,4% , Ghána 4,9%
- Import (2013-ban)[4]: Kína 29,4%, Belgium 12,8%, az USA 11,5%, Franciaország 6,2%, Hollandia 6,1%
Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]
Közlekedés[szerkesztés]
A togoi közlekedési hálózat – az afrikai kontinens szegény országaira jellemzően – katasztrofális állapotú. 525 km-es, 1000 mm nyomtávú vasúthálózata egyik környező országhoz sem csatlakozik. A közutak hossza 7520 km, ebből alig 2376 km rendelkezik szilárd burkolattal. Vízi közlekedés a Mono 50 km-es szakaszán zajlik. Fontos kikötőváros Kpémé és Lomé (az utóbbi egyben a vasúthálózat központja is). Az országnak 9 reptere van, ebből 2 szilárd burkolatú, a többi füves.
Kultúra[szerkesztés]
Képek
(1/3)▶
 |
Oktatási rendszer[szerkesztés]
Kulturális intézmények[szerkesztés]
Kulturális világörökség[szerkesztés]
Az UNESCO kulturális világörökségnek ismerte el az alábbi helyszínt:
- Koutammakou, a batammaribák vidéke.
Tudomány[szerkesztés]
Művészetek[szerkesztés]
Hagyományok, néprajz[szerkesztés]
Gasztronómia[szerkesztés]
Turizmus[szerkesztés]
Főbb látnivalók[szerkesztés]
- Kpalimé környéki táj
- Togo-tó és a környező települések. A vudu-kultusznak szintén központja.
- Kandé területének (az északi Kara régió) falvai és tája
- Koutammakou (Batammariba) hagyományos házai (a világörökség része)
- Kéran Nemzeti Park, az egyik legnagyobb elefántszámú populációval Nyugat-Afrikában
Sport[szerkesztés]
Sok más államhoz hasonlóan Togo területén is népszerű a labdarúgás, de nem rendelkeznek kiugró eredményekkel. A labdarúgó-válogatottcsak a 2006-os vb-n vehetett részt, s ott a csoportkörben búcsúztak pont nélkül egy rúgott góllal (Mohamed Kader lőtte Dél-Korea ellen). Az Afrikai nemzetek kupáján hét alkalommal szerepeltek, legjobb eredményük 2013-ból való, amikor is a negyeddöntőbe jutottak, de kikaptak a későbbi ezüstérmes Burkina Faso ellen. A csapat egyik nagy tragédiája akkor következett be, amikor az angolai tornára (2010) utazva lázadók támadtak a csapat buszára, aminek következtében négy ember meghalt, s visszaléptek a tornától. Később visszakoztak, de a kormány nyomására végül is kihagyták a megmérettetést.
Leghíresebb labdarúgójuk Emmanuel Adebayor, aki játszott az Arsenal, a Real Madrid és a Tottenham csapatában is.
A nyári olimpiai játékokon 1972-től vesznek részt. Egyetlen érmüket (bronz) Benjamin Boukpeti nyerte szlalom - férfi kajak egyesben 2008-ban Pekingben. Téli olimpián először 2014-ben vettek részt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése