Bár hivatalos indok nincs, a háború előtt az amerikai vezetés Szaddám Huszein esetleges tömegpusztító fegyvereit nevezte fő érvnek, mivel az iraki vezetés nem engedte be az országba a nemzetközi vizsgálóbizottságot, mely ezek meglétét ellenőrizte volna.
Az invázió után – mivel nem találtak semmilyen tömegpusztító fegyvert – kevésbé kézzelfogható okokat említenek, mint például a szabadság és a demokrácia terjesztése, vagy az iraki nép felszabadítása.
Áttételesen a háború oka a 2001. szeptember 11-ei események utáni terrorizmus elleni és a terrorizmus támogatói elleni harc. A háború előtt felmerült, hogy Szaddám Huszein támogatja az al-Káida terrorcsoportot. Azt állították, hogy iraki kiképzők vegyi és biológiai anyagok használatát tanították az al-Káida tagjainak. Ezt az állítást Ibn al-Shaykh al-Libi, egy elfogott, líbiai születésű al-Káida kiképző vallomására alapozták. Később kiderült, hogy a terrorista vallomását félreértelmezték. Ő maga egy iraki kiképzőt sem tudott megnevezni. Végül a CIA 2004. februárjában visszavonta ezt a vádat.
Másik magyarázat szerint ez egy „megelőző háború”, ami még azelőtt avatkozik be, mielőtt komolyabb veszélyt jelenthetne Irak.
Eleinte a háborút az Egyesült Államok közvéleménye támogatta, 2006-ra viszont 76%-a szerint az háború megkezdése hiba volt.
A hivatalos célok
Donald Rumsfeld védelmi miniszter a háború előtt a következő célokat nevezte meg :
- Önvédelem
- megtalálni és megsemmísíteni a tömegpusztító fegyvereket
- elfogni a terroristákat
- információt szerezni további terrorista-hálózatokról és tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos tervekről
- Humanitárius
- segélyek küldése, a szankciók megszüntetése (Madeleine Albright szerint félmillió iraki gyerek halt meg a segélyek hiánya miatt)
- Az 1205-ös számú ENSZ határozat (1998) betartatása
- Politika
- Szaddám Huszein kormányának megdöntése
- segíteni az iraki népnek bevezetni a demokráciát
- Gazdasági
- biztosítani az olajkitermelést
A kritikusok szerinti valódi célok
Érzelmi okok és ideológiák- Energiaszektor
- irányítás alá vonni az iraki szénhidrogén-forrásokat, és visszaállítani a dollárt a nemzetközi olajkereskedelem kizárólagos valutájának. (2000 óta Irak az euróthasználta olajexport valutának)
- megszerezni a régió kőolaj- és földgáz-lelőhelyeit, hogy ezekkel ne lehessen nyomást gyakorolni az OPEC-re
- az olajmultik kezébe juttatni az iraki olajnyereséget
- növelni az olaj árát (vicces lenne, ha az olajlobbinak más lenne az érdeke)
- a háborús helyzetre való hivatkozással korlátozni az állampolgári jogokat
- növelni a fegyverzeti kiadásokat, és ezzel pénzt juttatni hadi és építési vállalkozásoknak.
- A kormány népszerűségének fenntartása
- a Bush-kormány soha nem volt olyan népszerű, mint a szeptember 11-ei terrortámadás után megindított válaszcsapások során
- elterelni a figyelmet az Egyesült Államok gyengébb gazdasági teljesítményérőlbebizonyítani az USA megkérdőjelezhetetlen geopolitikai elsőségét
- bosszú a Bush apját ért bérgyilkos támadásért, melyet Husszein szervezett (Kuvait, 1993)
- Szaddam Huszeint megbuktatni, (az első öbölháborúban ez nem szerepelt a célok között), mivel megpróbálta befolyásolni az OPEC olajárait.
- Az inváziót megelőzően az USA és az első öbölháborúban részt vevő koalíciós erők (Nagy-Britannia, Franciaország) kisebb konfliktusba keveredtek Irakkal, amikor az 1991-ben kijelölt déli és északi tiltott légtérbe kétszer beléptek iraki gépek. Ezután az iraki légvédelem többször célbavett őrjáratozó amerikai és brit vadászgépeket.2002 közepétől az Egyesült Államok megváltoztatta válaszstratégiáját, és több gépet küldött a tiltott légtérbe, és elkezdte megsemmisíteni az iraki légvédelem egységeit. 2002 márciusában még egyetlen bombát sem dobtak le, áprilisban 0,3 tonnát, május-augusztusban 8-14 tonnát, szeptemberben pedig már 54,6 tonnát. Ezután született meg az inváziót engedélyező határozat október 11-én.(Sosem született engedélyező BT határozat, max. az USA döntést hozott a támadásról)A légvédelem és az amerikai gépek közti összetűzések és bombázások ezután mindennapossá váltak, a legnagyobb légicsapás szeptember 5-én történt 100 repülőgép bevonásával, mely egy nagyobb védelmi központot támadott Irak nyugati részén. Már ekkor felmerültek kétségek a támadás jogosságával kapcsolatban, mivel a hivatalos álláspont szerint a síiták elleni támadásokat akarták megelőzni ezzel, de ennek a hadműveletnek a helyszíne messze volt a síiták védemét biztosítandó területektől. A támadás helyszíne inkább a Jordániából behatoló speciális egységeket segítette, melyek így észrevétlenül juthattak az országba.
A „hajlandók koalíciója”
Körülbelül 100 000 katona és tengerészgyalogos az USA-ból, 26 000 Nagy-Britanniából, kisebb csapatok több másik országból állomásoztattak csapatokat Kuvaitban a háború megkezdéséhez. Északi frontot is akartak nyitni, de Törökország visszautasította területeinek használatát, miután az USA nem járult hozzá, hogy a török haderőt iraki területen a kurdok ellen bevessék.[26][27][28][29] A legtöbb ország csak az invázió után küldött csapatokat Irakba.
Ezeket az erőket elnevezték a „hajlandók koalíciójának” (Coalition of the Willing), ennek Magyarország is tagja volt.Irak lerohanása 2003. március 20-án kezdődött, a hadművelet neve „Operation Iraqi Freedom” (angolul: Irak Szabadságáért Hadművelet) volt.
Az Egyesült Államok hadereje az északi kurd lázadókkal összefogva, nemzetközi koalíciós erők támogatásával támadott. Ezt tekintjük a 2003-as iraki háború kezdetének.Májusban Bush elnök meglátogatta a U.S.S. Abraham Lincoln repülőgéphordozót San Diego partjainál. A hajó éppen visszatért a Perzsa-öböl térségéből és Bush itt mondta el híres beszédét, és bejelentette, hogy a háborút megnyerték.
Ennek ellenére Szaddám Huszein még hatalmon volt és rengeteg ellenálló volt még az országban. Azóta tudjuk, hogy a koalíciós erők veszteségei szinte csak akkor kezdődtek.
2004 vége felé a lázadás egyre szervezetebbé vált, leginkább a már említett szunnita háromszög területén. A háromszög magában foglalja Bagdadot, és az iraki nép 35%-át.2003 májusában az iraki hagyományos értelemben vett hadsereget valóban leverték, a koalíciós erők egyre erősebb ellenállást tapasztaltak a szunnita háromszögnek nevezett területen. Az ország kormánya összeomlott, és Irakban káosz uralkodott, az állami épületeket, múzeumokat, katonai raktárakat kifosztották. A Pentagon becslése szerint 250 000 tonna hadianyagot vittek el az iraki lázadók, mellyel az ellenállást folytatni tudták.
A lázadók csak gerillamódszerekkel tudtak kárt okozni, többek között öngyilkos bombamerényletekkel, út menti bombákkal, házilagos robbanószerkezetekkel, gránátvetőkkel. Ezenkívül megpróbálták tönkretenni az elektromos, víz és olajszállítási infrastruktúrát.
2006-ra semmit nem csökkent a bombatámadások száma, sokszor azért támadtak, hogy gátolják a hatalomra segített új iraki kormány működését. Az ellenállóknak sikerült civileket is fogságba ejteniük, főleg újságírókat és munkásokat.
A koalíciós erők megpróbálják fenntartani az új kormányt, hogy megerősödve önállóan is hatalmon tudjon maradni, ám mindmáig ez nem sikerült.
2010. augusztus 20-án elhagyta Irakot az utolsó harcoló dandár is. Habár 56 ezer amerikai katona továbbra is Irakban maradt, feladatuk csak az iraki haderő kiképzésére vonatkozott. Nekik Barack Obama ígérete szerint 2012. január 1-jéig kellett végleg távozniuk az országból.[30]
Az Egyesült Államok katonáinak tényleges kivonulására 2011. december 18-án került sor. Ezután már csak 157 kiképző és a nagykövetséget védő alakulat marad Irakban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése